2017-12-28

Kitekintő 2018-ra

Ahogy lassan átadjuk a múltnak az aktuális évet, és átfordítjuk a naptárat januárra, sokan hajlamosak vagyunk számot vetni az elmúlt esztendővel, és elgondolkodni jövőbeli céljainkon.

Sajnos az elmúlt 12 hónapban - megint - nem sikerült annyit olvasni, mint szeretnék, blogolni pedig még annyit sem, mint olvasni. Ennek szellemében persze ismét felbuzog bennem a tettvágy, és fogadkozom, hogy bezzeg jövőre majd összeszedem magam és másképp lesz - ahogy minden évben fogadkozom, aztán az eredmény a nagy semmi. Ember tervez, Isten végez, mondják, s valóban: hiába határozom el, hogy a csillagokat is leolvasom az égről, a kivitelezés már nehezebb, mint a tervezgetés.
Van az ember lányának munkája (jobb esetben), ne adj' isten házimunkát is végez hébe-hóba, esetleg van szociális élete (vagy párkapcsolata) is, járkál ide-oda a barátokkal; talán van az olvasáson kívül más hobbija is, szeret lépést tartani a filmekkel/sorozatokkal (főleg, ha könyv alapján készültek!), néha aludni sem árt pár órácskát...
Vagy szimplán csak hagyja, hogy magával ragadja a depresszió, és minden szabad másodpercét arra fordítja, hogy milliomodszor is visszaolvasson régi párbeszédeket, és elvesszen a régi érzések emlékeiben, vagy csak merengjen; tűnődjön, mi lett volna, ha... Képzeletben lejátszon szituációkat és beszélgetéseket, amik soha nem történtek meg, és soha nem is fognak, de azért elképzeli, hogy egy adott mondatra hányféleképpen tudna válaszolni vagy cselekedni, és melyik reakció milyen végkifejlethez vezetne... szóval megy a felesleges ábrándozás ezerrel.
A daydreaming pedig nagyon sok időt felemészt. Veszélyesen sokat. És talán nem is az időigényessége a legnagyobb problematikája, hanem az addiktivitása. Kibaszott nehéz leszokni róla. 
(Bár ezt talán párhuzamba tudnám állítani valamivel. John Green - Hazelen keresztül - valami olyasmit fogalmaz meg a Csillagainkban a hibában, hogy a depresszió nem a rák mellékhatása, hanem a haldoklásé. Ez talán ugyanaz. A sok ábrándozással elpocsékolt óra talán nem is magának az ábrándozásnak a hibája, hanem a depresszióé. Zárójel off.)

Szóval... tervek vannak, már csak a megvalósításon kell gőzerővel dolgozni. Esetleg egyfajta terápiás jelleggel is. Figyelemelterelésként.
Már jóideje nem követem, hogy mi zajlik a könyves blogokon - bevallom töredelmesen, rendszeresen amúgy sem nagyon olvastam egyet sem, inkább csak akkor tévedtem fel egy-egy könyvmolyhoz, ha valamelyik konkrét könyvről kerestem kritikát, és ha színvonalasnak tűnt az oldal, körbenéztem kicsit, hátha találok még valami érdekeset - de évekkel ezelőtt, amikor még aktívabban olvastam és tevékenykedtem bloggeren, azt tapasztaltam, hogy nem csupa tizenéves kamaszból áll a könyves-blogger-szcéna.
Bizony akadtak felnőtt, dolgozó nők, férjes asszonyok, családanyák, akik ugyanolyan vehemenciával falták a könyveket, mint én, a gimnazista, akinek a nyolctól kettőig tartó óráin túl semmi dolga nem volt a világon. Mindig csodáltam őket, vajon hogyan csinálják? Akkor még nem tudtam tapasztalatból, csak sejtésem volt, hogy munka (és a háztartás/a pasi) mellett még másra is időt fordítani elég fárasztó lehet. A mai napig próbálom megfejteni a nagy titkot, de remélhetőleg a következő hetekben ki tudom majd fejleszteni a magam technikáját, és én is meg fogom tudni oldani valahogy. Mert a könyvek egyre csak tornyosulnak.

Amikor úgymond felhagytam az olvasással - vagy inkább mondjuk úgy, hogy kezdtem eléggé takarékra venni magam - rengeteg könyv volt, amire kíváncsi voltam. Ez az x mennyiség pedig csak hatványozódott az elmúlt években, hiszen attól még, hogy én pont nem szorgoskodtam különösebben az olvasás terén, a szerzők nem hagyták abba az írást, érdekesebbnél érdekesebbnek tűnő regények garmadáját adják ki folyamatosan.
Olyan sorozatokhoz jöttek ki új kötetek, amiket évekkel ezelőtt kezdtem el, ennek megfelelően az előzményekből sokra nem emlékszem, sem a cselekmény, sem a szereplők szempontjából. Ezeknek egy újraolvasással tervezek nekirugaszkodni. Újra előveszem az első részeket, amiket évekkel ezelőtt olvastam, így veszem majd hozzá a folytatásokat. Ez például a Mercy Falls farkasai-trilógia esetében annyit jelent, hogy újraolvasom a Shiver-t és a Linger-t, hogy legyen némi fogalmam a Forever alaphelyzetéről - mondjuk ez a sorozat annyira nem volt a szivem csücske, de idegesít, ha nem fejezek be valamit, főleg, ha csak egy rész van hátra. Más esetekben (pl. Anita Blake) huszon-harmincakármennyi részes könyvfolyamokról beszélünk, amiknek jó, ha a harmadát olvastam már, szóval van pótolnivaló rendesen.
Kezdtek új sorozatokba is olyan írók, akiknek a munkáját általában szeretni szoktam, és nem maradtak el az izgisnek tűnő standalone regények sem. Közben goodreads-en azért láttam ezt-azt, és néha rápislogtam az új magyar megjelenésekre is, így is a látószögembe kerültek újabb írók és sorozatok, amik körül elég nagy a hype, és kíváncsi lettem, hogy mire fel.

Arra jutottam, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha listába szedem, hogy mik azok, amiket szeretnék befejezni, mik azok, amikkel fel kell zárkóznom, miket szeretnék elkezdeni, így kicsit egyszerűbben szemezgethetek majd az alapján, hogy éppen mihez van hangulatom.
Azt azért nem vállalom be, hogy mindenféleképpen folytatni fogok sorozatokat, akár tetszik, akár nem. Ha valamit vállalhatatlanul rossznak érzek, nem fogok időt vesztegetni rá, simán kaszálom. Túl rövid az élet ahhoz, hogy rossz könyvekre fecséreljük, nemdebár? 

Attól függetlenül, hogy előre meghatározott halomból (is) fogok jövőre válogatni, nem csak az alkalom szüli, hogy mi az, amit hirtelen meglátok és megtetszik, egyelőre úgy gondolom, hogy nem várólista-csökkentő kihívás keretében fogok tevékenykedni, de majd még meglátom. Vasárnap estig rengeteg időm van eldönteni. :D

~ a goodreads lista betöltése folyamatban... ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése