2015-11-29

"Fagyos perzselés", avagy J. Lynn/Jennifer L. Armentrout - Frigid & Scorched (Frigid #1-2)

Hahó!

Hogy újfent megtörjem a hosszas hallgatást, ma egy (pontosabban kettő) régebben olvasott könyvet hoztam, nevezetesen a Frigid-sorozatot. Bár ez esetben a "régebben" kissé kényes meghatározás. A Frigidet tavaly februárban lapoztam fel, a várva-várt Scorched-re pedig 1-2 héttel a megjelenése után, idén júniusban vetettem rá magam.

És igen, már a poszt címével bajban voltam picit. Jennifer L. Armentrout-ról ugyebár tudni lehet, hogy J. Lynn álnéven is jelentet meg regényeket. Mondjuk ennek az írói álnévnek sok értelmét nem látom, ha egyszer nem konkrétan inkognítóban ír, hiszen fel van tüntetve a neve a borítón... Ez azért nem olyan, mint amikor kezdetben senki nem tudta, hogy Robert Galbraith-et valójában J.K. Rowlingnak hívják.
Jen egyik bejegyzésében olvastam egyszer, hogy így igyekszik jelezni, hogy éppen kamaszok vagy inkább felnőttek részére szóló irományról van szó. Ebben abszolút látom is a logikát. Viszont az még mindig nem világos, hogy akkor egy sorozaton belül miért csapong. A Frigid-et két éve még J. Lynn-ként jelentette meg, a nyáron publikált Scorched azonban már Jennifer L. Armentrout néven jött ki. Simán lehet, hogy van erről infó valahol, csak én csúsztam le róla, ebben az esetben a nálam jobban értesültek nyugodtan homályosítsanak fel komment formájában, mindenesetre szerény véleményem szerint a Scorched is inkább NA, mint YA, szóval nyugodtan mehetett volna a J. Lynn-es ciklusba, én legalábbis arra a polcra teszem a kis fejecskémben, amikor rendet rakok odabent.


Nagy vonalakban a téma a következő: adott négy, diploma előtt álló főiskolás fiatal, két fiú (Kyler és Tanner) és két lány (Sydney és Andrea). A lányok legjobb barátnők, a fiúk legjobb haverok, valamint Sydney és Kyler is gyerekkori jó barátok, ez a kis csapat összetartó ereje - Andrea és Tanner ugyanis nem képes sokáig egy levegőt szívni veszekedés nélkül. Természetesen dolgozik a kémia is rendesen, a regények cselekménye a két pár egymásra találását hivatott elbeszélni.

Először is, van nekünk egy 21 éves Sydney-nk, aki reménytelenül bele van zúgva a legjobb haverjába, Kylerbe, akinek a fényképe ott díszeleghetne az értelmező szótárban, a "himringyó" szó pontos meghatározásaként. Kyler a tipikus dögös pasi; haláli duma, cuki pofi, őrületes test, nem csoda hát, ha egy csaj sem képes neki ellenállni, ő pedig - farkával gondolkodó pasiról lévén szó - annak rendje és módja szerint ki is használja szerencsés adottságait. Miközben persze titkon ő is bele van zúgva a mi kis Syd-ünkbe, ám olyan piedesztálra emeli a leányzót, ahová szerinte sosem érhetne fel hozzá, ezért fojtja bánatát - és egyebeket - minden este másik csajba. És mert megteheti.
A terv az, hogy a négyes társaság a téli szünetet síeléssel és lazítással tölti a hegyekben, ám hiba csúszik a számításba. Miután Kyler és Sydney felmegy az apartmanba, óriási hóvihar csap le a térségre, ami lehetetlenné teszi, hogy Andrea és Tanner csatlakozzon hozzájuk, Syd-ék pedig nem tudnak visszamenni, így napokra ott maradnak összezárva kettecskén, ebben a helyzetben pedig egy ponton már nem tudják elfojtani kölcsönös vonzalmukat, kibontakozik a románc.

Eddig nincs is ebben semmi extra, ugye? Bevallom, nem is számítottam ennél többre, amikor elkezdtem a könyvet, azt hittem, szimplán egy kis tingli-tangli romantikus izé lesz. Szerencsére abszolút pozitívan csalódtam, jött ugyanis a sztoriba egy nem várt csavar a hóviharban ólálkodó szemétláda személyében, aki nem átallott éles lőfegyverrel törni kéjben úszó főhőseink életére.
Jó, azért az világosan látszik, hogy Jennifer nem thriller-szerző, mert ez a része jócskán hagy kívánni valót maga után (a támadó módszerei nem túl hatékonyak, és az egész bonyodalom indoka is elég banális), de legalább nem csak annyi volt az egész, hogy a fiatalok két menet között könnyes szemmel deklarálták egymás iránti örök szerelmüket, hanem adott valami pluszt is. Kellemes meglepetésként ért ennek a szálnak a megjelenése, feldobta az egészet. Habár alapvetően szerettem Kyler és Syd kapcsolatát is, viszonylag jó volt a karakterek dinamikája - bár a legtöbb mai romantikus regényre jellemző "teszünk egy lépést előre, hogy aztán hármat lépjünk vissza"-típusú hinta-palinta itt is feltűnik valamilyen szinten, aminek nem vagyok nagy fanja.

És ez az elem - legnagyobb sajnálatomra - hatványozottan jelen van a sorozat második részében, amelyben Andrea és Tanner kapcsolata teljesedik ki. Amennyiben a csapat másik párosához akarnám viszonyítani a szereplőket, azt mondanám, hogy ha Kyler tizenkilenc, akkor Tanner egy híján húsz, Syd és Andy viszont nagyon különböző személyiség. Míg Syd komoly és kicsit visszahúzódó, addig Andy nem rest elengedni magát, és hasonlóan kicsapongó szexuális életet él, mint a fiúk - főleg illuminált állapotban, amire elég gyakran sor kerül, mint arra Tanner kissé bunkó stílusban fel is hívja a figyelmet. A történet előrehaladtával kiderül, hogy Andrea nem csupán a buli kedvéért iszik, hanem a pszichés problémáit igyekszik elfelejteni az alkoholos mámorban. Ám jó megfigyelő a srác, igaza van abban, hogy Andrea esetében szenvedélybetegségről beszélhetünk az alkohol kapcsán, amit igenis komolyan kell venni, és a leküzdéséhez segítséget kell kérni, amit Andy meg is lép, bár csak akkor, amikor már majdnem késő.
A hegyekbe tett túra is visszatérő elem, bár ezúttal nem síelni indulnak, Tanner és Andrea a medence partján hűsölve élik át az első túlfűtött pillanatokat, és e körül a ház körül sajnos még csak egy fia baltás gyilkos sem ólálkodik. Így ez a cucc valóban csak egy a semmitmondó, romantikus kis limonádék közül.
Oké, ezek kemény szavak voltak, értem a mögöttes tartalmat, a depresszió és a szenvedélybetegség komoly dolog, amivel nem szabad játszani, mert súlyos következményei lehetnek, és mindig támogatom az elvet, hogy adni kell valami gondolkoznivalót az olvasónak a regényen keresztül, de az első rész számomra színtisztán a szórakoztatásról szólt, ezért ebben a kötetben is azt kerestem, és csalódásként ért, hogy nem azt kaptam. Világos, hogy mi volt a cél, de ez rám semmilyen gondolatébresztő hatást nem gyakorolt, kicsit még untam is a szereplők agonizálását.
A Frigid-ben néhány kósza jelenet erejéig már találkozhattunk Andy-vel és Tanner-rel, és az ottaniak alapján teljesen másra számíottam. Mellékszereplőként sokkal jobban szerettem őket, akkor jócskán szórakoztatóbb karakterek voltak, mint a saját kötetükben.

A pozitív oldalra írom, hogy sikerült kreatív címeket választani, melyek mindkét esetben utalások a főszereplőkre, a Frigid esetében még a szituációra is, hogy ottrekedtek a hegyen a hóviharban. Ha veszettül gondolkodnék rajta, és nagyon akarnám, talán a Scorched-ra is rá tudnék húzni valami párhuzamot a cselekménnyel, de ettől eltekintek, mert az már tényleg piszkosul erőltetett spekuláció lenne.

Egy mondat a borítókról, mert nekem az vesszőparipám: a Frigidé sem rossz, bár az csak olyan "elmegy" kategória (bár bírom rajta a fehéres, havas blur-t... és oké, a pasi sem rossz), de a Scorched-ot totál imádom ebből a szempontból, szerintem az gyönyörű. Az Andreát idéző lány testhelyzete utal a szereplő lelki küszködésére, líraivá teszi az egészet, a színek összhatása pedig teljesen lenyűgöz. Így kell egy igényes borítónak kinézni, kérem szépen!

A Frigidet faltam, nagyon bejött a koncepció, jól esett, hogy nem csak nyáladzás ment, hanem volt benne némi eksön is (és ez alatt nem a szexuális töltetű jelenetekre célzok), kérdés nélkül 5 csillagra értékeltem Goodreads-en, és az egyik kedvencemként tartom számon - romantikus kategórián belül mindenképp. Ez a rész eléggé felsrófolta az elvárásaimat a folytatással szemben, ami viszont csalódásként ért. Sokkal melankólikusabb, depisebb hangvitelű regény, nagyon hiányoltam belőle azt a könnyedséget és humort, ami Syd és Kyler kapcsolatát belengte a Frigidben. Ez nálam csak 3 csillagocskára volt elég.

Magyar kiadásról egyelőre nem tudok (nem mintha ez kizárná a létezését, lol), de szerintem megérne egy misét. Van az a réteg, amelyik ezt kajálná, főleg annak fényében, hogy ennél sokkal rosszabb sorozatoknak kettőnél több részét is megjelentették már itthon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése