2015-10-25

Anna Karington - Every Time He Leaves (The Raeven Sisters #1) (ARC)

Újabb ARC-kritika következik, szintén NegGalley-ről. Köszönet érte!

Anna Karington első könyve, a Raeven-nővérek-sorozat nyitókötete, az Every Time He Leaves került ezúttal terítékre, és nem mondhatnám, hogy nagy sikert aratott nálam.


Lana Raven és Jarek Dean egy szenvedélyes éjszakát töltött együtt, de a következő reggelen Lana egyedül ébredt. Kilenc évvel később, sikeres rendezvényszervezőként dolgozik egy jónevű cégnél, bátor és magabiztos minden területen - a szerelmet leszámítva, és még mindig nem sikerült túltennie magát azon, hogy Jarek elhagyta. Ám egy véletlen találkozás volt szerelmével lehetőséget adhat neki, hogy visszanyerje a hatalmát.
Ahelyett, hogy krédőre vonná a kegyetlenségéért, elcsábítja, fegyverként használva szenvedélyét, és elhatározza, hogy tönkreteszi, ahogyan a férfi tette tönkre őt. De a terve nem olyan egyszerű, mint hitte, mert minél több időt tölt Jarekkel, annál jobban emlékszik rá, miért szeretett bele. És ha nem vigyáz, újra elveszítheti...


Hát, ez most valahogy a nemgyerebe kategóriát gazdagítja.
Gyakorlatilag végigszenvedtem az egészet, borzalmasan unalmas volt, nem egyszer komolyan fontolóra vettem, hogy hagyom az egészet a francba, és a DNF-polc martalékává teszem a könyvet.
Alapvetően halott számomra egy sztori, ha nem tudok szimpatizálni a főhőssel/főhősnővel, márpedig ez a Lana totál kiidegelt. Az egész könyv tulajdonképpen a végeérhetetlen belső vívódása a Jerek iránti érzéseiről. De kb. minden mondata ellentmond az előzőnek. 'Jaj, szeretem Jereket, de gyűlölöm. Hogy tehette ezt velem? De akkor is szeretem, ha elhagyott, és tudom, hogy megint el fog hagyni. Fú, de utálom! De nem akarom, hogy elmenjen" - ez megy végig.
És nem is csak a pasiról van szó. Lana nehezményezi, hogy csak rá (és némileg a húgára, Jenetre) marad a "piszkos munka" a partikon, az anyja és a nővére, Kelsey nem hajlandó aktívan részt venni a partik előkészületeiben, lebonyolításában, vagy a rendezvények utáni takarításban, mindössze annyiban járulnak hozzá az eseményekhez, hogy jelen vannak és társadalmi életet élnek. Lehet, hogy én vagyok a ribanc, de szerintem azt lehet hülyére venni és kihasználni, aki hagyja magát... Nem?

Szóval Lana csak nyafog és nyafog és nyafog, én meg: 



Here, folks, újabb ékes bizonyítéka a kommunikáció fontosságának... Ha Lana nem lenne egy hisztis, hülye picsa, és Jerekkel képesek lennének a korukhoz illően, felnőttként viselkedni, és rögtön az elején tisztázni a szituációt, nem lenne az egész ostoba félreértés. Mondjuk ebben az esetben nem lenne miről írni egy hosszú, rohadt uncsi regényt, nem igaz? Mondjuk amúgy annyira nem hosszú, csak azért tűnik hosszúnak, mert cseszett értelmetlen...
Azért adok két csillagot, mert legalább óvszert használnak minden alkalommal... Ez sok könyvből kimarad, pedig a védekezés fontos!


Szóval ennyi volt, eddig tartott a romantikus hullám, ami rámtört. :'D Egy évben egyszer ilyen hangulatom is van, aztán annyi szart olvasok össze, hogy totál elveszi a kedvem a műfajtól. Most három nyálas regény után jutottam el arra a pontra, hogy vágyom egy hidegvérű sorozatgyilkosra egy izgis thrillerben. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése