2015-09-22

Charlotte Huang - For the Record (ARC)

Az olvasói példányt a NetGalley-n keresztül kaptam a kiadótól egy őszinte kritikáért cserébe, amit - kissé kurtított formában ugyan, de - NetGalley-n és Goodreads-en is közzéteszek angolul. Köszönet érte!


Charlotte Huang első regénye, a For the Record ezév november 10-én, tehát nagyjából másfél hónap múlva fog megjelenni a Random House Children's kiadó gondozásában.
Nem fogok köntörfalazni, imádom a borítót, első körben ez fogott meg. A csápoló tömeg, a színvilág, valamint az egész hangulat alapján sejteni lehetett, hogy ez valami zenés dolog lesz, amire általában kapható vagyok. Mindezeken felbuzdulva átfutottam a fülszöveget is, s bár a szerelmi mindenféleszög és egy tinilány előrelátható végeérhetetlen nyafogásának víziója kissé elbizonytalanított, nem tudtam lebeszélni magam róla, győzött a kíváncsiság.
A regény adatlapján néhány szó esik a szerzőről is az oldal alján, itt megtudtam, hogy hites férjura történetesen zenei menedzser, így tehát mertem remélni, hogy nem lesz tele az egész blőd hülyeségekkel, lévén ott van kéznél egy hiteles forrás a zenei biznisz működéséről.


Chelsea azt hitte, tudja, milyen rocksztárnak lenni... amíg maga is azzá nem vált. Miután kiesett egy tévés tehetségkutató műsorból, visszasüppedt a kisvárosi aninimitásba. Ám egy telefonhívás mindent megváltoztatott.
Most a híres banda, a Melbourne énekeseként minden este teltházas klubokban koncertezik, és egy turnébuszon él, három piszok jóképű és tehetséges sráccal. A bajok ott kezdődnek, hogy az együttes tagjai ki nem állhatják. És amikor a tinilányok bálványa, Lucas Rivers érdeklődni kezd iránta, Chelsea hirtelen híres lesz, a Melbourne nevét is új szintre emelve - bár ennek nem mindenki örül. A lány gyengéd érzelmei a banda basszusgitárosa, Beckett iránt tovább bonyolítják a helyzetet.
Chelsea-nek a néhány hetes nyári turnén kell megszerettetnie magát a bandatagokkal és a rajongókkal, különben vissza kell térnie a michigani gimibe érettségizni, ahol az élet nem fenékig tejfel.
Chelsea azt hitte, tudja kezelni a lesifotósokat, a gyűlölködőket és a szoros menetrendet... De mi van, ha mégsem?  

Oké, tudom, hogy hivatalosan még meg sem jelent a regény, de elkezdhetünk beszélgetni a megfilmesítési jogokról, légyszi? Imádnám szélesvásznon látni ezt a sztorit. Hiába nem elemem a rock (EDM über alles!), ha nem kellett volna dolgozni mennem, hát együltő helyemben végigolvasom az egészet. Végig fenntartotta az érdeklődésem, kíváncsi voltam, mi sül ki ebből az egészből.


Adott főhősnőnk, Chelsea Ford, akit mindenki levegőnek néz a suliban, egy szem barátnője van, Mindy. Ő volt az egyetlen, aki kiállt mellette, amikor a suli sármőre, Mike azt terjesztette róla még első évben, hogy totál zakkant. (A sztori dióhéjban: Mike-nak sikerült megfektetnie Chelsea-t, akinek utána késett, és pozitív lett a terhességi teszt is... Amikor erről beszámolt a fiúnak, az bepánikolt, ám amikor később kiderült, hogy téves riadó volt, a srác mindenkinek azt mondta, hogy a csaj teljesen rászállt, és azt hazudta, hogy terhes, hogy behálózza. Ezek után nem sok mindenki akart Chelsea barátja lenni.)
Chelsea népszerűségét összetörhették, de a tehetségét és az álmait nem, a lány ugyanis szuper énekes. Elindult az American Pop Star című tehetségkutató műsorban is, ahonnan elég korán kiesett, ennek oka viszont elsősorba az volt, hogy nem hagyták kibontakozni, nem választhatott magának dalokat, amikkel megmutathatta volna, mit tud valójában, hanem ráerőltettek egy tőle teljesen idegen stílust. A legjobb huszonötbe jutott versenyzővel azonban opcionális szerződést kötött egy kiadó, és amikor a híres banda, a Melbourne énekesnője kiszáll az együttesből, a lemezcég Chelsea-t keresi meg a lehetőséggel. A téli szünetben felveszik az új lemezt, nyáron pedig turnéra indulnak.

A lánynak nincs könnyű dolga, hogy betöltse a Hollis után maradt űrt, a rajongók eleinte észre sem veszik, hogy egyáltalán ott van. Ő azonban keményen dolgozik, a koncerteken mindent kihoz magából, és szép lassan elkezdik megszeretni. Sokat lendít aztán a népszerűségi indexén, amikor a legmenőbb színész, Lucas Rivers oldalán kezd mutatkozni, ám ez a banda tagjaiból egyáltalán nem vált ki osztatlan lelkesedést, sőt - a fiúk ki nem állhatják Lucast. Megjegyzem, én sem. A turnénak a Melbourne-ről kellene szólnia, nem Lucasról. Sajnálom, hogy Chelsea-ben nincs annyi, hogy elküldje a sunyiba azt a majmot.

A Lucas-ügy eleve csak a hab a tortán a túlélésért küzdő zenekar életében, a srácok ugyanis nem kedvelik különösebben Chelsea-t. A turné során azért kicsit közelebb kerülnek egymáshoz, de alapvetően ellenséges, rideg légkörrel fogadják az új tagot. Pem, a gitáros a legelutasítóbb vele szemben, a dobos Malcolmmal ki lehet jönni, ha épp olyanja van, de a basszeros Beckett messze a legnormálisabb, ő szívózik a legkevesebbet a csajjal.
Szinte borítékolható, hogy közöttük szövődik majd szerelmi szál is, Beckett még a viszonylag állandó barátnőjét, Laurent is dobja a kedvéért. Bár nem szökkenhet szárba ilyen egyszerűen a szerelmük, ugyanis a legalapvetőbb szabályt már a turné legelső napján tisztázzák: nincs kavarás a tagok között. Ezért is kell távoznia a társaságból Mindy-nek, aki a banda nevével ellátott cuccokat, CD-ket, pólókat árulta a turné állomásain: történt ugyanis, hogy egy alkoholgőzös éjszaka összekeveredett Malcolmmal... majd másnap megint. A szabály teljesen egyértelmű, Mindy mégis kiakad, hogy kitették az eset miatt a szűrét. Mivel úgy gondolja, ha Chelsea akarta volna, le tudta volna beszélni, hogy maradjon, ezért bosszúból megadja Lucasnak azt, amit Chelsea nem volt hajlandó, és lefekszik legjobb barátnője fiújával is. A fehérmájú ribanc. Túl nagy rombolást nem végzett, mert eleve halott volt a kapcsolat, de ilyet akkor sem csinálunk.
Egyébként csodálom Chelsea lelki erejét, hogy egy ilyen incidens után képes rendezni a barátságukat. Van történelmük együtt, sok mindenen mentek át, amikor ketten voltak a világ ellen, és nem is szerette Lucast, de szerintem az elv a lényeg.

A kegyelemdöfést az adja meg, amikor Hollis bekavar, és beülteti Pem fülébe a bogarat Chelsea-ről és Beckettről (mellesleg a Hollis-Beckett-Pem tirónak is van egy története, nem véletlenül született a szabály, hogy bandán belül tilos kavarni). A gitáros totál kiakad, és nem akarja folytatn az együttessel a munkát, ezzel a Melbourne-nek gyakorlatilag vége. Kissé ironikus módon épp a bizonytalanság napjaiban lesz képes Chelsea arra, amivel Beckett unszolására a turné során eredménytelenül próbálkozott, és maga is ír egy dalt. Pem egy barom, abban azonban igaza van, hogy az az igazi művész, aki maga szerzi a dalait.

A kedvenc jelenetem egyértelműen az, amikor a videoklippet tervezgetik, és Chelsea megérti, milyen is alkotni valamit.

Nos, Chelsea pozitív csalódás volt. Egy picsogó, nyivákoló hisztis libára számítottam, de alapvetően egy laza, vagány csajt kaptam főhősnőnek. Külön tetszett, ahogy kiállt magáért Lucasszal szemben (például a díjátadóra menet, a ruha kapcsán, és hogy nem hagyta, hogy a bájgúnár ledumálja róla a bugyit), azonban voltak olyan szituációk, amikor keményebb is lehetett volna (mondjuk amikor Pem szemétkedett). A szarkazmusát meg külön imádtam.
Beckett-et is szerettem alapvetően, ő a majdnem a tipikus book boyfriend. Normális, kedves, és jó a dinamikájuk is Chelsea-vel. Jók voltak azok a jelenetek, amikor együtt lógtak, pl. az első kollektív kiruccanás a lemezboltba, vagy a közös városnézések.

Azt feljebb már említettem, hogy a borító mennyire megfogott, így arról is szót ejtenék, hogy a cím is nagyon tetszett a kettős jelentésével.

Azért kapott csak négy csillagot, mert egyrészt elég unalmas és idegesítő lett a sztori, amikor Chelsea Lucasszal járt, és az ő buszán lakott - helló csajszi, a banda tagja vagy, együtt kellene végigélnetek az egész turnét! Nem is értem, hogy jutott eszébe egyáltalán átcuccolni... Másrészt pedig a vége miatt... Nem hiszem el, hogy feloszlott a banda! Azért vették be Chelsea-t, hogy megmentse az együttest, és továbbvigye a bandát, erre vége... Az én szememben ez kudarc. Oké, hogy mindig van új remény, és a Melbourne (és Lucas) által megszerzett hírnevét is felhasználva új bandát alapít, amiben ott van Beckett is, de szerintem ez már nem ugyanaz. Nem tudta megmenteni a bandát, amit annyira szeretett, pedig az lett volna a lényeg, hogy további lemezekre írjanak alá szerződést. Ez csúnya bukás. Mondjuk nem feltétlenül csak a csaj sara, hanem Pemé, de őt meg sem próbálom megérteni, annyira fura és unszimpatikus figura.

Első könyvnek mindenképpen megfelelő. Az írónő stílusa rendben van, és külön tetszett, hogy nem a legalapvetőbb kifejezésekkel operál, hanem kicsit választékosabb szókinccsel dolgozik. Így is totál érthető az egész, anélkül, hogy olyan egyszerű lenne a szövegezése, mint a bot.

Bírom a standalone köteteket, kicsit uncsi már, hogy mindenből sorozat lesz, sok könyvnek épp a folytatások veszik el a varázsát, azonban ebből szívesen olvasnék még 1-2 részt, ha sikerülne valami izgalmassal és egyedivel előállni hozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése