2013-11-01

Cara Lynn Shultz - Spellbound (Spellbound #1)

Hahó!

Here we are again.
Miután mondhatni "régen" olvastam misztikus YA-regényt, és már hónapok óta pihent az olvasómon háborítatlan nyugalomban a Spellbound, úgy gondoltam, ideje lekötni magam valamivel az unalmas, laptop nélküli napokban, és nekivágtam a kalandnak.
Goodreads-en 7512 felhasználó 3.93 csillagot adott a sztorinak, s mondhatni, egyet is értek az átlaggal, én magam 4 csillagot dobtam rá.
A fülszöveget olvasva - és a háromegészvalahányas értékelést látva - sokkal laposabbra számítottam, nagyon kellemes csalódás volt a történet.

What's a girl to do when meeting The One means she's cursed to die a horrible death?
Life hasn't been easy on sixteen-year-old Emma Connor, so a new start in New York may be just the change she needs. But the posh Upper East Side prep school she has to attend? Not so much. Friendly faces are few and far between, except for one that she's irresistibly drawn to— Brendan Salinger, the guy with the rock-star good looks and the richest kid in school, who might just be her very own white knight.
But even when Brendan inexplicably turns cold, Emma can't stop staring. Ever since she laid eyes on him, strange things have been happening. Streetlamps go out wherever she walks, and Emma's been having the oddest dreams: visions of herself in past lives— visions that warn her to stay away from Brendan. Or else.


A kezdés nekem picit in medias res, és picit sokkoló, de nagyon bejött. Pont ez kellett ahhoz, hogy száz százalékban felkeltse az érdeklődésem a sztori, és ne ragadjak bele az első néhány oldal álmos unalmába.
Arra számítottam, hogy az elején még Mucsaröcsögén vagyunk, ahol Emma a családjával éldegél, majd a szülők bejelentik, hogy: "Elköltözünk!", amit főhősnőnk talán kissé durcásan fogad, majd összeszedi a cuccait, könnyes búcsút vesz a barátnőitől, és megérkezünk vele a nagyvárosba. Ehhez képest az első bekezdésekben már a New Yorki sznob suliba tartunk, cuki, talán kissé hiperaktív unokatesónkkal, Ashley-vel, és menet közben derülnek ki a nem épp felemelő részletek.
Emma előbb az ikertestvérét, Ethant, később az édesanyját veszítette el, az apja pedig még kölyökkorában lelépett mellőlük. Anyuka új férje, Henry egy erőszakos, alkoholista féreg, aki nem volt rest kezet emelni a lányra, és kis híján ki is nyírta, amikor piásan feltekeredett a kocsival egy villanypóznára, Emmával az anyósülésen. Emma ezek után döntött úgy, hogy elfogadja a tehetős Christine nénikéje ajánlatát, és felköltözik hozzá New York City-be.

Ahogy egy ilyen tini-történetben illik, a gazdag picsák rendesen kinézik az új csajt a suliból, és Emma természetesen szinte azonnal összetűzésbe keveredik az iskola seggfejével, Anthony-val, és az ügyeletes ringyóval, Kristie-vel. De nem mindenki gonosz még a Vincent Akadémián sem, Emma barátokra is akad. Ott a cukker, titkon meleg Cisco; a suli különce, a boszorka Angelique (akiről később kiderül, hogy nem csak egy félőrült okkultista, hanem tényleg egy különleges képességekkel bíró boszorka), és a Kristie köreiből kiszakadt, jobb napjain egész jó fej Jenn.

Emmát nagyon bírtam. Alapvetően talpraesett lány, aki időnként még az eszét is tudja használni. Jó a humora, imádom a dumáját. Az első találkozása Anthony-val nagyon viccesre sikeredett, és az a szarkasztikus, OCD-s beszólás kapásból Kristie-nek szintén hatalmas volt. :'D Ez a jelenet pedig nem pusztán a poén miatt érdekes, hanem azért is, mert itt találkozhatunk először Brendan Selinger-rel.
Brendannel, aki tudja, hogy Emma hazudik, amikor Miss Picsa a korábbi életéről kérdezi, de nem buktatja le. (Ami egyébként elég gagyi dolog volt. Elsőre rögtön a Camp Rock Mitchie Torrese ugrott be. Ő is Tokióba hazudta az anyját első körben, aztán meg magyarázkodhatott, amikor lebukott. Btw, Emma le sem bukik, csak a közeli barátai tudják az igazat a családjáról.)
Brendannel, akinek fekete, kócos haja van, ami szexin lóg az überszexi zöld szemébe, és gyönyörű, és kedves, és sportos, és a leggazdagabb kölyök a suliban, és különben is, minden lány álmainak netovábbja.
Látszólag a szuperfiú szimpatizál Emmával, aztán az ilyen történetekben megszokott hideg-meleg játékot kezdi játszani. Péntek este még tök jól mulatnak, hétfőn pedig köszönni is alig akar a lánynak. Azért nyilvánvaló, hogy nem közömbös számára a kishölgy, mert azonnal közbelép, amikor Anthony tettleg készül fellépni ellene, miután Emma - hogy Ashleyt és a becsületét védje - számon kéri a szarjankón a hazugságait.

Emma közben különös dolgokra lesz figyelmes: a lámpák csak úgy kialszanak körülötte, és rémálmok gyötrik, amelyekben valamilyen brutális halált hal; Ethan is megjelenik az álmokban, és azt az utasítást adja húgának, hogy "maradj távol tőle!" - és ebben a mondatban az egyes szám harmadik személy bizony Brendan-re vonatkozik. Angelique, észlelve a veszélyt, védőgyűrűt ad Emmának, és védőbűbájt is szór rá, valamint erős kutatómunkát végez: az ő segítségével ismerhetjük meg a legendát, amiből kiderül, mit is jelent az a medál, ami összeköti Em és Brendan sorsát.

Volt a történetben néhány elem, amire forgatni kezdtem a szemem, hogy "jaj, gyerekek, ne már! most komolyan??" Ilyen volt például, amikor kiderült, hogy Emma boszorkány. Meg nekem az is furcsa volt, hogy Brendan ennyire könnyen lenyelte az egész spirituális bablát - egy fiú azért ennél racionálisabb; te jó ég, hát mit is beszélek, ez Brendan, aki tökéletes, hát persze, hogy ő hisz ebben! -, és az is elég kiszámítható volt, hogy a bálon fog majd robbanni a konfliktus.
Tényleg vannak elég láma részek, ugyanakkor valahogy nagyon egyben van az egész. Totál megvettem.

Bevallom, imádom Breandant. Tök awesome a srác. Igen, itt is bejön a "már túúúl cuki"-effekt, de mégis... egek, az a pasi! Ha egykorúak lennénk, nem rugdosnám ki az ágyamból, ha értitek, mire gondolok. ;P :D
Christine néni is túl utopikus számomra. Nem tudom, ő tipikusan a tündérkeresztanya a mesékből, nem tűnik reálisan olyan személynek, aki komolyan venné egy kamasz nevelését. Nem vagyok a spártai szigor híve, főleg nem a gyereknevelésben, de úgy gondolom, kellenek bizonyos korlátok. Nem tűnik túl felelős válasznak a pénteki buli kapcsán az, hogy "akkor jössz haza, amikor akarsz". Menjen csak el Emma szórakozni a barátaival, ráfér, hogy kikapcsolódjon és szocializálódjon, de egy 16 éves lány ne császkáljon éjnek évadján New York utcáin és a Central Parkban. Veszélyes játék az. Azért a liberális gondolkodásnak is vannak határai. Kamasz-szempontból persze ideális nevelőszülő, tényleg jó fej.
Angelique jó arc, ideális legjobb barátnő, ahogy Cisco is tipikus legjobb barát-figura. :)

Egy a bajom igazából. A klisék. A túl sok klisé.
Btw, mindezzel a sok mágikus blablával, évezredes átkokkal, boszorkákkal meg ilyesmikkel, valami szokatlanabb, természetfelettibb dologra számítottam "veszélyként", mint egy félőrült, agresszív iskolatárs. Nem mintha az olyan megszokott lenne, hogy az embert a saját osztálytársa próbálja eltenni láb alól... :'D De akkor is, valamiért azt képzeltem, valami sötét erők, rosszindulatú varázslatok és egyéb természetfeletti izék játszanak majd szerepet. Habár az előző életekben is emberi dolgok végeztek a lánnyal, úgy mint pár feldühödött paraszt, vagy egy banális tűzbaleset, azokban sem volt semmi misztikus.

Na jó, más bajom is volt.
Ha Ethant a jó szándék vezette, amikor segíteni akart, akkor miért úgy üzent, hogy a frászt hozta a testvérére azokkal a hülye lámpákkal?
És az átok megtörésével akkor mi van? Számomra nem volt egyértelmű, hogy a varázslat mekkora hányadát és melyik részét semlegesítették. Az egészet? Akkor többé nem fognak reinkarnálódni? Vagy ezentúl nincs a lány szörnyű kínhalálra ítélve, a fiú pedig arra, hogy az elvesztett lelki társát gyászolja halála napjáig? Vagy az egész csak az aktuális életükre vonatkozott, és a következő párnak megint szembe kell néznie a veszéllyel? Nem derült ki pontosan, hogy akkor hányadán is állnak a dolgok.

Na mindegy. Jó könyv volt. Ilyen nem fordult elő velem már jó ideje, de nem igazán tudtam letenni, végig izgalomban tartott. Csak akkor küldtem aludni a masinámat, amikor már nagyon durván kezdtek leragadni a szemeim - ez volt reggel háromnegyed ötkor, és valamikor kora délután kezdtem olvasni. Nem tudom, miért, talán mert szülinapom volt, korán ébredtem, már 8 előtt, és rögtön folytattam is az olvasást. Délelőtt fejeztem be. Szóval egy nap sem kellett hozzá, hogy végezzek a könyvvel. Mostanában nem olvastam olyasmit, ami ennyire lekötött volna.
A stílusa nagyon jó, nagyon olvasmányos, és tényleg nagyon humoros - egyes részeken konkrétan hangosan röhögtem, és volt, hogy két percig nem tudtam tovább olvasni, annyira rázott a röhögés. Szóval bejött. :D

Kerestem magyar kiadást a regényből, de nem találtam. Valamelyik kiadó igazán megfontolhatná a megjelentetését, 3.9-nél rosszabb GR átlaggal bíró könyveket is adtak már ki magyarul. Szvsz totál megérne egy misét.

A cselekményt E/1-ben, Emma szemszögéből ismerhetjük meg, de a végén van egy nagyon jó kis felvezető a második kötetre, ami Angelique nézőpontjából íródott. Ezt olvasva annyira lelkes lettem, hogy rögtön neki is fogtam a második résznek, de mivel délután és este mással voltam elfoglalva, még nagyon az elején vagyok. És nem, ez a könyv nem a boszi történetét meséli el, még mindig Emma és Brendan áll a középpontban.

Szokás szerint elég sok dolgot felírtam a negatívum-listámra, de annyira lekötött, és annyira jól szórakoztam olvasás közben - még az idegesítő közhelyekkel együtt is -, hogy nyolc-kilenc pontot simán megér a tízből.

És bocsi, ha értelmetlen lett egy-két mondat, és nincs logikai összefüggés a bekezdések között, de tegnap három órát aludtam; most is elég későre jár, már hajnali fél négy van, és piszkosul fáradt vagyok. Ilyen állapotban nem tudok még annyira sem fogalmazni, mint éberen, de nem tudom, mikor lesz nálam legközelebb számítógép, és ezt a kritikát mindenképp ki akartam tenni, mielőtt mindent elfelejtek.

Idézetek:

At Vincent Academy, Brendan Salinger looked like the hottest guy in school. Outside of Vincent Academy, he looked like the hottest guy in Manhattan. Maybe the state.

"So, Emma, what would you like?" Um, how about you, shirtless?

"So, you hang out at school, right? At that magical high school on the corner of Made-Up Street and Fiction Avenue?"

"Are you feeling okay?"
"Yeah, I was just up lae... reading?" It sounded like a question.
"Oh, reading? Is that what you kids are calling it these days?"

Tall people always have such egos about their height.

I took a deep breath, thinking about Laura Salinger. She was so cold, she probably farted ice cubes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése