2013-07-25

Cora Carmack - Szakítópróba (Losing It #1)

Üdv, innen a Nutellás üveg mellől!

Ezúttal nem a "régen olvastam, de csak most írok róla" rovatom folytatódik, hanem egy abszolút friss élményről számolnék be. Tegnap a délután és az este egy részét Cora Carmack regényére, a Szakítópróbára fordítottam.

Az utóbbi kb. két hétben nem igazán olvastam - no, nem azért meg egyéb bokros teendőim miatt nem jutott rá időm, LOL, hanem egyszerűen nem volt kedvem azokat a történeteket folytatni, amelyeket már megkezdtem. Van ez így, az olvasás hangulattól is függ.
Néhány napja, a Kara Gillian-es poszt írása közben döbbentem rá, hogy az utóbbi időben csak YA cuccokat olvastam, és már jócskán elegem van belőlük. Alapvetően nincs problémám a műfajjal, de így 23 és fél évesen kicsit sok volt egy ekkora dózis a tinikből, és kicsit másabb típusú műre vágytam, mint azok, amiket mostanában forgattam. Értsd: valami olyasmit szerettem volna, amiben nem az a legnagyobb dráma, hogy úristen, anyuci nem enged el a buliba. Valami felnőttesebbet kívántam.
Szóval, gondoltam, kerítek valami üdítőt. Eszembe jutott, hogy a hétvégén Icu barátnőm feltette a nagy kérdést: mit olvassak? Javasoltam a Holtodiglant, mert arról nagyon jó kritikákat láttam, és én is tervezem, hogy elolvasom, de az thriller, Icc pedig valami romantikusat szeretett volna, így hát felmentem moly-ra, és listáztam a legnépszerűbb könyveket, a lista élén pedig ott figyelt a Szakítópróba, amivel már Goodreads-en is erősen szemeztem az elmúlt hetekben.

Abszolút nem bántam meg, hogy ezt választottam, szuperül feldobta a napomat.


Szüzesség. 
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be. 
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

Amikor először olvastam a fülszöveget, picit pánikba estem, mert tartalmaz hasonló elemeket, mint az én sztorim, amin január óta dolgozom, de szerencsére tök más a két történet, úgyhogy nem kell az egészet a kukába dobnom az esetleg felmerülő plágiumgyanú miatt. :D

Oké, térjünk a lényegre! :D

Először a negatívumok: a címet picit furcsának találtam, szerintem abszolút nem illik a történetre. Az eredeti cím, a Losing It parádésan passzol, magyarra nem tudom, hogy lehetett volna jobban átültetni, de nem a legütősebb megoldást választották. A másik dolog, amit nem értek, az az, hogy ha Garrick egy szőke pasi, akkor miért egy fekete csődör feszít a borítón, de ez legyen a legkevesebb. Egyébként a borító tetszik, jól eltalálták.

A regény stílusa nagyon tetszett. Fiatalos, lendületes és vicces. Szuper lett a magyar fordítás, nagyon élvezetes volt olvasni. (Igaz, ezt a regényt nem láttam angolul, de a második részt már olvasom eredeti nyelven - amely magyar megjelenése elvileg novemberre várható -, szóval tudok viszonyítani Cora stílusából kiindulva.) És külön felüdülés volt végre magyarul olvasni valamit, mivel az utóbbi hónapokban szinte kizárólag angolul könyvmolykodtam.

Amikor kinyitottam, alapvetően egy könnyed, szórakoztató, romantikus történetet vártam, és abszolút meg is kaptam. Nem forgatja ki a világot a sarkaiból, de a nyári forróságban egy-két fagyikehely társaságában tökéletes. A mai világban, amikor a szürkének már nemhogy ötven, de legalább hatszáz árnyalatát megkaptuk, roppant felemelő olyasmit olvasni, amelyben épp csak egy csepp erotika kapott helyet, az is ízlésesen tálalva.

A szereplők rendkívül szerethető karakterek. Bliss nagyon bájos csajszi, aki ezzel a túlzott racionalizmusával időnként Dr. Temperance "Bones" Brennan-re emlékeztetett. :D Néhányszor elég lehetetlen helyzetbe hozta magát, ilyenkor jókat nevettem rajta. :D
Garrick egy tökéletes pasi. Ilyen nincs. Talán ezt még halványan fel lehet jegyezni a negatívumok listájára, hogy ha már egyszer realisztikus a regény, kicsit "élőbb" is lehetett volna a férfi főszereplő karaktere. Garrick annyira kifogástalan, hogy az már nem életszerű. Persze, ez fikció, amibe bármit bele lehet írni, egyszerűen nem szeretem a regénybeli tökéletes fickókat (mint ahogy azt a Sk8er Boy esetében is ecseteltem Sean kapcsán néhány hete). Nem is a rendszerrel van a hiba, ez egyszerűen szubjektív megítélés kérdése.
Kelsey-t is nagyon bírtam, elég őrült tyúk. :'D
Cade is nagyon helyes figura, és be kell vallanom, egész a buliig nem sejtettem, hogy részéről van más is Bliss iránt... én már csak ilyen vagyok, javíthatatlanul hiszem, hogy létezhet őszinte, minden egyébtől mentes fiú-lány barátság. Tulajdonképpen Dom-ot leszámítva nem volt benne senki, akit nem kedveltem, legalábbis nem ugrik be senki más.
Korábban nem olvastam még olyan regényt, ami a színház világában játszódik, érdekes volt picit betekintést nyerni ebbe a világba is.

A történet folyamán Bliss szemszögéből kísérhetjük figyelemmel az eseményeket, ám a végén találunk egy kis meglepit: az epilógus Garrick szemszögéből íródott, amelyben bepillantást nyerhetünk hőseink életébe azután, hogy Bliss lediplomázott. Ez nálam nagy piros pontot ért, mivel szeretem tudni, hogy mi történik a szereplőkkel később, az utolsó mondat után.
Ez esetben nem is csak egy fejezet jutott. Augusztusban fog megjelenni a sorozat "másfeledik" kötete, ebből kiderül, mi sül ki abból, ha Garrick hazaviszi Londonba Bliss-t, hogy bemutassa a családjának szíve választottját. A történet a Keeping It Her címet kapta, és a fülszöveg szerint a fiataloknak rá kell ébredniük, hogy "megtalálni a szerelmet könnyebb, mint megtartani". Arra is nagyon kíváncsi vagyok, remélem, mihamarabb olvashatom. ^^
A korábban említett második rész főhőse pedig Cade, és abban is felbukkan Bliss és Garrick, de arról majd írok egy külön bejegyzést, amikor végzek vele.

Összegezve: vicces volt, kellemes, nyálas, picit drámai, és épp a megfelelő mértékben érzéki.
Tízes skálán erős nyolcas, és fiatal lányoknak (mondjuk 20 éves kor körül) kiemelten ajánlott olvasmány. :)

Idézetek:

"– Szerencséd, hogy ez a te nagy éjszakád, Bliss. Máskülönben senki sem kerülhetne a tequila és közém.
Kinyújtottam felé a kezem.
– Nos, az én lábam közé sem kerülhet senki, hacsak nem vagyok elég részeg, szóval ide azzal az utolsó pohárral is!"

"– Mondd, hogy nem vagyok őrült!
Nem tehettem. Jelenleg én sem voltam még csak a közelében sem a normálisnak, hogy alkothattam volna véleményt más elmeállapotáról?"

"Szexelni fogok.
Egy fiúval.
Egy szívdöglesztű fiúval.
Egy szívdöglesztő, ANGOL fiúval.
De az is lehet, hogy hányni fogok.
Mi lesz, ha ráhányok a szívdöglesztő, angol fiúra?
Mi lesz, ha ráhányok a szívdöglesztő, angol fiúra SZEX KÖZBEN?"

"– Arra vársz, hogy behívjalak? – kérdeztem, és néztem, ahogy továbbra is az ajtón kívül áll. – Most jön az a rész, hogy vámpír vagy?
Felnevetett.
– Nem, esküszöm, hogy csak azért fehér a bőröm, mert angol vagyok."

"– Nem mondom el senkinek. – Felvonta a szemöldökét, de nem tudom, hogy meglepődött-e vagy ítélkezett, esetleg csak egy izomrándulás volt. – Nem úgy értem, mintha történt is volna valami… hogy mi… akarom mondani, igazából… nem csináltunk mást, csak… forró ölelésben egyesültünk.
ATYA. ÚR. ISTEN. LŐJETEKLELŐJETEKLELŐJETEKLELŐJETEKLEEEEEEE.
Forró ölelésben egyesültünk? Most komolyan?"

"– Megégetted a lábad a hajvasalóval? Mégis milyen hosszú a szőr a lábadon?"

"– Szerelmes vagyok ebbe a burritóba. Feleségül is mennék hozzá, ha nem akarnám annyira megenni.
– Az igaz szerelem tragédiája – suttogta Cade."

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Először is: irigykedem arra a nutellás üvegre. :P
    Másodszor: mit szólnál ahhoz a címhez, hogy Veszítsd el! ? Jó, magyarra fordítva nem teljesen fedi a dolgokat, de a történethez szerintem abszolút passzol és kellően figyelemfelhívó is. :D
    Most pedig a kellő önfényezés után, térjünk rá a könyvre. :D Huh, amikor megkaptam tőled a könyvet, egyből elkezdtem olvasni és az eleje abszolút tetszett! Imádtam, ahogy Garrick zavarba hozta Blisst a kocsmában, nagyon élveztem a párbeszédüket. Nem volt túl vihogós, csempésztek bele némi intellektuális fennhangot is, de szerencsére ez sem vette át az uralmat az események sodrása felett.
    Attól lementem hídba, hogy a -nemlétező- macskamentés ürügyén faképnél hagyta az állásból jelesre vizsgázó srácot és félpucéran az utcára rohant. :D
    Viszont nem sokkal ezután nálam erős lejtmenetbe kapcsolt az egész. Néha-néha már a hajam téptem Blisstől, hogy egyszerűen MINDENT túlkomplikál, de ebben erősen közrejátszott az is, amit említettél: Garrick túlságosan jó fiú volt.. El tudtam volna viselni legalább egy hangos böfögést tőle, hogy ne legyen ennyire tökéletes. Kicsit több dráma belefért volna szerintem. :) A vége pedig.. Hát huhh, az ízlésemhez viszonyítva, nagyon triviális lett. :D Pár éve még imádtam volna az ilyen befejezést, de mostanság valahogy nem jönnek be az ennyire romantikus, ennyire rózsaszín dolgok. :D

    Ennyi lettem volna.

    Pusszantás. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Irigykedhetsz is, én is nagyon sajnáltam, amikor elfogyott. :P :D
      Neeem, a Veszítsd el! sem az igazi. :D Komolyan nem tudom, mi érne fel az eredeti címhez. Az annyira frappáns, hogy mást el sem tudok képzelni helyette. :D Egyébként így vagyok a folytatással is. A második rész címe ugye Faking It, ami magyarul Színjáték címen fog megjelenni. Az angol cím és a történet ismeretében szerintem ez sem passzol tökéletesen, habár egy fokkal talán már közelebb van a valósághoz, mint a Szakítópróba. :D
      Btw, imádom, hogy többnyire tök ellentétes véleményen vagyunk. :D
      Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy a te blogodon, hosszabban már nem fejted ki őket. :D Szívesen olvasnám részletesebben is. :D
      Puszóka

      Törlés