2013-04-09

Cally Taylor - A mennyország várhat

Megint olvastam... :D

Ki kellett heverni a Beautiful Creatures borzalmas élményét, ezért rögtön lecsaptam az újabb áldozatra, miután azzal végeztem.
Igazság szerint, még javában benne voltam a BC küzdelmeiben, amikor elkezdtem keresgélni az utódot, és Cally Taylor A mennyország várhat című regényét választottam következő prédának.


Lucy Brown repes a boldogságtól. Álmai férfijával – a kedves, jóképű, szellemes Dannel – már az esküvőt tervezgetik, és minden, amire valaha vágyott, hirtelen kézzelfogható közelségbe került. Az esküvő előestéjén azonban Lucy halálos balesetet szenved. Választhat: hagyja, hogy elszakítsák élete szerelmétől, és a mennybe megy, vagy örökre Dannel marad… szellem képében. Lucy egy percig sem habozik a válasszal: nem akar megválni Dantől. De azért semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ha Lucy szellem akar lenni, társat kell találnia egy vadidegen embernek. És amikor rájön, hogy Anna, akit a barátnőjének hitt, bármire képes, hogy megszerezze magának az összetört és kiszolgáltatott Dant, hirtelen felgyorsulnak az események. 

A kiadó honlapján ITT bele lehet olvasni, és az első néhány fejezet alapján nekem nagyon tetszett. Az egész humoros és mai.
Nem volt túl sok az elején a felesleges rizsa - pontosabban, az alaphelyzet vázolása, a szereplők felületes ismertetése -, gyorsan jött a bonyodalom. Pont tökéletes arányban volt a bevezetés a tényleges cselekmény előtt.
Azt hiszem, akkor is rájöttem volna, hogy nő a szerző, ha nem tudtam volna, ki írta. Az egész olyan csajos... de a jó értelemben véve. Nem picsás, hanem egy ízig-vérig modern nő felfogásában íródott.

Őszinte leszek: baromi lusta vagyok most gépelni, de főleg gondolkozni, úgyhogy nem összeszedett mondatokban fogok véleményt alkotni a szereplőkről, hanem vázlatpontokban.

Főhősnőnk, Lucy egy nagyon talpraesett, vagány és bátor csaj. Nem csoda, hogy Dan így beleszeretett. :)
Dan nagyon jó fej.
Anna egy fehérmájú ribanc.
Claire kifejezetten kedves teremtés, a kezdeti unszimpátia ellenére is szerethető karakter.
Brian imádnivaló - szerencse, hogy a könyvön át nem érződnek szagok. :D

Lucy jó arc, abból a szempontból, hogy nem csak magával van elfoglalva. Legfontosabb számára a küldetése teljesítése, hogy Dan mellett maradhasson, ám nem pusztán ez tölti ki mindennapjait - Claire-rel is törődik (még a kiscsaj bunkó periódusában is), és Briannek is segít, hogy el tudja végezni a feladatát.

A regény eleje nagyon megfogott, de aztán valahogy leült a dolog. Nem is tudom, nem volt olyan izgi, mint amire számítottam. Az eleje és a vége jó volt, de a közepe táján picit ellaposodott a helyzet.
Miután Lucy megtalálta Archie-t, valahogy túl egyszerűen ment minden, pl. rávenni, hogy alakítsa át a külsejét, stb. Még a pasas áskálódó nagyanyjával együtt is, valahogy azt hittem, Lucynak nehezebb dolga lesz. Habár, mire elég 21 nap... :D

Btw, amikor Sally először megjelent a színen, sejtettem, hogy ő lesz a befutó. :) :D Ez picit átlátszó volt. :D

A vége viszont... nagyon meglepett. Több alternatíva is volt a fejemben a befejezés kapcsán, de arra abszolút nem számítottam, ami végül történt. Úgyhogy mindent egybevetve tetszett, pozitív élményt nyújtott. :) Rásütve az "ajánlott" bélyeg. :) :D

A szórakoztató történet a tízes skálán erős nyolcast ér nálam. :)

Fav részletek:

/Nem fogom bemásolni az egészet, mert hosszú, de az a rész zseniális, amikor Lucy meséli az első randiját Dannel/

„Életünkben a szobánk az egyéniségünk tükre: olyan holmikkal van tele, amelyek sokat jelentenek a számunkra.”

„A szerelem gyönyörű, csodálatos élmény Lucy, és én nem tudok kegyetlenebb dolgot elképzelni, mint amikor szerelmes vagy valakibe, de az illető nem viszonozza az érzelmeidet.”

„A konyha… a csodaszép, sárga konyhánk. Amikor beköltöztünk, monokróm volt - csupa acél, fehér falak -, de én mindig is sárga konyháról ábrándoztam, és ezt meg is mondtam Dannek. Egy szép napon arra értem haza, hogy Dan előbb elkéredzkedett az irodából, és gyönyörű kankalinsárgára mázolta a konyhát. Később elárulta, hogy undorítónak találta a színt, de az elragadtatás, amit az arcom tükrözött, amikor beléptem az ajtón, minden fáradságot megért…”

„A szellemlétet, súgta a szívem. Legyél szellem! Különben soha többé nem láthatod Dant. Hosszú éveket kell várnod rá, és ha a végén fel is jut a mennyországba, már Annához fog húzni a szíve, nem hozzád. A mennyországot, súgta az eszem. Lucy, válaszd a mennyországot! Azt kell tenned, ami Dannek a legjobb. Ha igazán szereted őt, elengeded, hogy újra boldog lehessen. Danre gondolj, ne magadra! Ez az igaz szerelem: ha a másik boldogságát fontosabbnak tartod, mint a sajátodat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése