2013-04-28

Warm Bodies - Warm Bodies (Warm Bodies #1)


"Kezdetben egy kissé ijesztő volt, de minden nagyszerű dolog ijesztően kezdődik, nem igaz?"

Hahó!

A fenti idézet Isaac Marion Warm Bodies című regényéből készült film egyik utolsó jelenete alatt hangzik el.

Miiután a múlt héten kiolvastam a regényt, csütörtök délután megnéztem a filmet is, így most már teljesen kompetens vagyok, hogy kiírjam magamból a gondolataimat az idei év egyik legjobb filmjével (igen, ki merem jelenteni ezt így, áprilisban) kapcsolatban.

Egyébként csütörtök éjjel egyszer már megírtam ezt a posztot, de aztán lefagyott a hülye Opera, és elveszett nagyjából az egész. -.- Akkor már túl fáradt voltam, és túlságosan fájt a fejem, hogy megírjam újra, de aztán bepótoltam, és két napja nem tudom közzétenni, mert szarakszik a hülye netem. -.-
Szóval egy kész kis kálvária volt, mire ki tudtam ezt tenni, de győztem. :D

R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van - ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni - néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.

Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

Kezdjük az alap kérdéssel: miként bukkantam rá?
Márciusban és április elején sokat csöveztem a ProFilm Facebook- és YouTube oldalán A burok miatt. A videómegosztón fent volt a film trailere, és ha már egyébként is nézelődtem ott a Host miatt, rákattintottam az Eleven testek előzetesére is, és megfogott, amit láttam. A moziban aztán A burok előtt is lement a trailer, és Petrának is tetszett; meg is jegyeztük, hogy ezt majd meg kell nézni. Ahogy közeledett a bemutató napja (április 11.), egyre gyakrabban bukkantak fel promóanyagok Fácsén is, ott láttam egy képet a halomban álló könyvekről, így értesültem róla, hogy írott formában is magunkévá tehetjük a történetet.
Hirtelen nem tudtam, mi az ábra: úgy volt, mint a Red Riding Hood-dal, hogy a film miatt készült el a könyv? Vagy - mint oly sok más esetben - a könyv nyújtotta az alapot a filmadaptációhoz? Kis utánajárással kiderült, hogy a regényt 2010-ben adták ki első ízben, a film pedig 2012-ben készült, így ez esetben tisztázott a tyúk vagy a tojás volt előbb? megunhatatlan filozófiai kérdése.

Azt nem tudnám egyértelműen eldönteni, hogy a könyv vagy a film volt-e jobb. A maga nemében mindkettő bejön, és egymás kiegészítéseként, valamint önmagukban is megállják a helyüket.
A film inkább a romantikára és a humorra volt kihegyezve, míg a könyvben sokkal inkább érződik a rendkívül éles társadalomkritika. A regény sokkal elmélkedősebb, sokkal mélyebb gondolatokat ad át, ugyanakkor picit lassította is a cselekmény menetét a sok filozofálás, ami valamelyest unalmassá tette a könyvet.

Először nem értettem, miért olvastam az egyik angol nyelvű kritikában, hogy 'klasszikus szerelmi történet egy meglepő csavarral'... Nem értettem, hol van benne a klasszikus vonás. Aztán megvilágosodtam! Sok idő kellett hozzá, de az erkélyes jelenet meggyőzött.
Rómeó és Júlia. R és Julie. Hát persze!
Shakespeare drámájában ugye szerelmes Rómeónk beszökik a Capulet-birtokra, és kihallgatja, amint Júliája arról beszél, hogy nem érdekli, hogy Rómeó egy Montague. "Mi a név? Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos." A regényben Julie azt taglalja a balkonon állva, nem sejtve, hogy R odalent van, hogy botorság zombiknak nevezni őket, hiszen fogalmuk sincs, hogy mi lehet ez, csak adtak egy buta nevet a létformának, amelyet valójában nem is értenek.

Meglepetés.
Azt eddig is tudtuk, hogy a vámpírok és a vérfarkasok szexik, de most már a zombik is feliratkoztak a dögös misztikus lények listájára.
A Nicholas Hoult által megformált R legalábbis biztosan.
Talán annak köszönhető, hogy még nem indult teljesen oszlásnak, nem tudom, mindenesetre elég cuki fiúcska - főleg a végén, miután visszatért belé az élet, úgymond. :D
R egyébként már önmagában is nagyon szimpatikus karakter, könnyű megszeretni - feltéve, hogy épp nem az agyvelődön nyámmog. :D


A külsőségektől eltekintve, ÓRIÁSI dicséret illeti Nicholast. Úgy viszi a vállán az egész filmet, mint a Hunger Games-ben Peeta a száz kilós liszteszsákot. :D Zseniális, amit művel; a mozgás, az arcjáték, minden nagyon ott van. Egyébként 1-2 hete láttam egy másik filmjét, az X-men: Az elsők című alkotást (amiben Jen Lawrence-szel játszott együtt, ha már úgyis emlegettem az előbb a THG-t) , ott is nagyon jól hozta a géniusz - mellesleg mutáns - tudóspalántát.
A Julie-t alakító Teresa Palmer sem volt olyan vészesen rossz. Az a kislány nagyon durván hasonlít Kristen Stewartra. A genetikáról nem tehet szegény, de arról leszokhatna, hogy próbálja úgy harapdálni az ajkát, ahogy a vámpíros csajszi. Amúgy az ő szereplésével is láttam szintén 1-2 hete egy filmet (December Boys - magyarul Fiúk a parton - címen fut, és a történet négy árvaházi srác tengerparti nyaralásának kalandjait meséli el; csak ajánlani tudom), abban Teresa a főleg Harry Potterként ismert Dan Radcliffe "csaját" alakítja, hogy úgy mondjam. :D Mindkét filmben nagyjából ugyanazon az elfogadható szinten teljesített.


A mellékszereplőkről is megemlékeznék néhány mondatban...
Nora a könyvben is szimpatikus volt, de a filmben még jobban szerettem.
Ami R legjobb haverját, M-met illeti... ő a könyvben és a filmben egyaránt fantasztikus. Jó poénjai vannak, kellemes színfolt a történetben - még ha a bőre szürke is.
A Julie apját alakító John Malkovich-ot méltán tartják korunk egyik legnagyobb színészének, ebben a szerepben viszont valahogy nem éreztem az átütő erőt részéről. Nem tudom, valahogy nem jött át.

A Perry-dilemma...
A filmváltozatban Julie exe sokkal kisebb szerephez jut, mint a regényben. Bár nem tudom, hogy ez baj-e...
A könyvben lehetőségünk nyílik mélyebben megismerni Perry-t, sokkal inkább beleláthatunk a gondolataiba, az emlékeibe, és nagy szerepet kap abban, hogy R-ban meginduljanak azok a változások, amelyekre korábban csak vágyakozott, míg a filmkészítők ezt a részt eléggé elhanyagolták. Azért bánom, hogy picit mellőzték, mert sok fontos gondolatot közöl, viszont emiatt válik kissé vontatottá is az egész... Nem ártott a filmnek, hogy picit felpörgették a cselekményt a történet nyomtatott verziójához képest.

Egyébként nagyjából leköveti a film a könyv eseményeit, csak pici változtatásokat eszközöltek, de semmi lényeges nem maradt ki.

Amiről nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, mert a könyvben húztam a számat miatta, az a zene. A zenei betétek nagyon tetszettek a filmben, pedig a regény során ráncoltam a szemöldököm. Nem éppen a stílusom az a tracklista, amiről Marion válogatott, de a vásznon valahogy mégis baromira illett az egészbe.
Az különösen tetszett, amikor a lányok elkezdik kisminkelni, kicsinosítgatni R-t, hogy emberek közé mehessen, és felhangzik a Pretty Woman ('Micsoda nő!') betétdala. :'DD

Akinek tetszett a film (vagy a könyv) javaslom, hogy látogassa meg a hivatalos weboldalt, mert már önmagában a felépítése is vicces, és mert ott megtalálható az összes link, ami YouTube-ra, Tumblr-re, vagy a Pinterest oldalra mutat, mert ott is megéri nézelődni. :)


Mivel Magyarországon csak a közelmúltban jelent meg a regény (és mivel én még mindig munkanélküli csóró vagyok, ezért nincs pénzem megvenni a könyvet), még nem találtam meg magyarul neten, így angolul olvastam - egyébként a filmet is eredeti hanggal néztem, felirat nélkül. Ezt muszáj voltam elmondani, olyan büszke vagyok rá. xD

És akkor jöjjön a szokásos kis tízes skálám: a Warm Bodies-t kilencesre értékelem, mert bár lassította a történet menetét a sok elmélkedés arról, hogy milyen rossz világban élünk, amikor történt valami, az vicces és izgalmas volt. Igaz, hogy a háttér nem kidolgozott a végsőkig, de nem is éreztem szükségét. Kevés szereplővel operál, de nekem nem is hiányzott több; és a karakterek nagy része szerethető volt. És hát mert mégis csak szükség van olyan könyvekre, amelyeknek a szórakoztatáson túl mondanivalójuk is akad. És mert maga az alapötlet elképesztő. :D Szerelmes zombik, atya gatya! xD Nem tudom, valahogy vevő vagyok az ilyen gyökérségekre. :D Ebből fakadóan sok mindent láttam már, de kevés olyan bizarr dologgal találkoztam, mint a zombiesküvő és a szülővé válás. :'D
Olvasás közben most is kimásolgattam néhány idézetet, amik tetszettek, alább megtaláljátok őket.

‘We are where we are, however we got here. What matters is where we go next.’

‘Do you think it’s stupid?’
‘What?’
‘To fall in love.’
He pauses, then puts his walkie away. ‘What do you mean, Pear.’
‘Like . . . now. The way things are now. I mean, everything’s so uncertain . . . is it stupid to waste time on stuff like that in a world like this? When everything might fall apart any minute?’

‘There’s no benchmark for how life’s “supposed” to happen, Perry. There is no ideal world for you to wait around for. The world is always just what it is now, and it’s up to you how you respond to it.’

‘Mom said life only makes any sense if we can see time how God does. Past, present and future all at once.’ I allow myself to look at Julie. She sees my tears and tries to wipe one away.
‘So what’s the future?’ I ask, not flinching as her fingers brush my eye. ‘I can see the past and the present, but what’s the future?’
‘Well . . .’ she says with a broken laugh. ‘I guess that’s the tricky part. The past is made out of facts and history . . . I guess the future is just hope.’
‘Or fear.’
‘No.’ She shakes her head firmly and sticks the leaf in my hair. ‘Hope.’

‘What’s wrong with people?’ she says, almost too quiet for me to hear. ‘Were they born with parts missing or did it all fall out somewhere along the way?’

‘Writing isn’t letters on paper. It’s communication. It’s memory.’
‘None of that matters any more. It’s too late.’

‘The world that birthed that story is long gone, all its people are dead, but it continues to touch the present and future because someone cared enough about that world to keep it. To put it in words. To remember it.’

What is everyone doing? The undead airport has its crowds but no real activity. We don’t do things; we wait for things to happen.

Was it just fear? the voices wonder. We were fearful in the best of times; how could we cope with the worst? So we found the tallest walls and poured ourselves behind them. We kept pouring until we were the biggest and strongest, elected the greatest generals and found the most weapons, thinking all this maximalism would somehow generate happiness. But nothing so obvious could ever work.

there’s something kind of beautiful about it, don’t you think? That we keep living and growing even though our world is a corpse? That we keep coming back no matter how many of us die?’ ‘Why is it beautiful that humanity keeps coming back? Herpes does that, too.’

What is left of us? the ghosts moan, drifting back into the shadows of my subconscious. No countries, no cultures, no wars but still no peace. What’s at our core, then? What’s still squirming in our bones when everything else is stripped?

I can see why they chose to build the cemetery outside the Stadium walls: not only does it take up more land than all the indoor farmlands combined, it also can’t be very good for morale. This is a reminder far more grim than the old world’s sunny yards of peaceful passings and requiem eternum. This is a glimpse of our future. Not as individuals, whose deaths we can accept, but as a species, a civilisation, a world.

‘You and I are victims of the same disease. We’re fighting the same war, just different battles in different theatres, and it’s way too late for me to hate you for anything, because we’re the same damn thing. My soul, your conscience, whatever’s left of me woven into whatever’s left of you, all tangled up and conjoined.’ He gives me a hearty clap on the shoulder that almost hurts. ‘We’re in this together, corpse.’

‘So when? You know things are moving. You’re changing, your fellow Dead are changing, the world is ready for something miraculous. What are we waiting for?’

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése