2013-04-05

Margaret Stohl & Kami Garcia - Beautiful Creatures - Lenyűgöző teremtmények (Beautiful Creatures #1)

Úgy látszik, felnőttem. Vagy ha azt még nem is teljesen, de mindenképp igaz, hogy kinőttem már abból a korból, amikor még 'a 15-16 éves kis nyikhajok megváltják a világot'-típusú mesék le tudtak kötni.

Erre a következtetésre azután jutottam, hogy elolvastam végigszenvedtem a Beautiful Creatures-t.


Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. 
A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.

Komolyan nem tudnám megmondani, mikor olvastam utoljára ilyen szánalmasan lapos és jelentéktelen akármit. Néhány hete Az eperszedőt is jól lehúztam, de ez még azon is túltett.
Szintén Könyvmolyképző, szintén Vörös pöttyös, szintén figyelemfelkeltő borító, és az is közös vonás Az eperszedő és a BC között, hogy mindkettőre régóta kíváncsi voltam.
És a konklúzió is ugyanaz: kár volt ennyit várni rá.

Ha egyetlen szóban akarnám jellemezni, úgy fogalmaznék: unalmas.

Nem értem, miért kellettek ketten ahhoz, hogy ezt a borzadályt megírják. És vannak folytatásai! Mintha önmagában nem lett volna elég rémes, még meg akarják fejelni...

Olvasgattam néhány véleményt, és még a rajongók is úgy látják, hogy az első rész nem az a könyv, amitől azonnal hasra esne az ember, de állításuk szerint a második már sokkal jobb. Hát, én biztosan nem fogom kipróbálni.

Egy regényt sokféleképpen el lehet rontani, például úgy, ha rosszul van megírva, ellenszenvesek a karakterek, nincs benne egyediség, nincs benne humor... és ha maga az alapsztori rossz.

Esetünkben a karakterek között akad olyan, aki szimpi, van benne humor is, és érdekes, hogy egy alapvetően lányos, szerelmi történetet egy srác szemszögéből ismerhetünk meg. Egyszerűen a történet silány.

A szereplők közül bírtam Ethan-t, Linket, Ammát, az öreg Rawenwood-ot és Mariant.
A másik főszereplőről szólva...
Lena egy hülye kis picsa.
És amikor az olvasó nem tud szimpatizálni a(z egyik) főszereplővel, ott már bajság van.
Nem tudhatja, mert nem tudHATja, hogy a Kiválasztáson a jók vagy a rosszak oldalára áll majd, de ő már hónapokkal korábban elkönyvelte, hogy ő úgyis rossz lesz, és nem hajlandó számba venni azt a lehetőséget, hogy feleslegesen depizik, ehelyett megállás nélkül szorong és hisztizik. Ránézhetne egy pszichiáter, és adhatna neki néhány erősebb bogyót, talán kábultan valamivel elviselhetőbb lenne az egyénisége. -_-"

Olvasás közben - mikor nem az elalvással küzdöttem - az járt a fejemben, hogy milyen zavaros az egész.
Nincs jól felépítve ez a varázsvilág - vagy legalábbis a könyvben nem tükröződik. Nincsenek megmagyarázva a dolgok, semmi nem derül ki...
Mikor fény derült rá, hogy Marian tud az egész mágikus hóbelevancról, lett egy olyan érzésem, hogy Ethan mamájának halála nem baleset volt, de ezt a szálat sem fűzték tovább.
Aztán Rawenwoodék és Amma meg vannak róla győződve, hogy Ethannek van valamiféle képessége, amivel megvédheti Lenát, de ezt sem tudjuk meg, hogy végül is milyen ereje van, vagy mi is ő pontosan.
És a fent kiemelt néhány elem csak a jéghegy csúcsa... Ezek a kérdőjelek számomra nem izgalmassá tették a könyvet, hanem idegesítővé és unalmassá. Talán az írópáros csak fokozni akarja ezzel a feszültséget, de az, hogy nem árulnak el semmi lényegeset, végig csak hadoválnak és mellébeszélnek, és nem fednek fel szinte semmi konkrétumot, nem érdekessé teszi a munkájukat, inkább zavaróvá.

A tízes skálán ERŐS jóindulattal hármast adok erre a könyvre.

Kíváncsi voltam a filmre (Emma Thompson és Jeremy Irons miatt megérné megnézni), de ezek után nem tudom... Ha alaposan átvariálták a forgatókönyvben az eredeti cselekményszálat (márpedig úgy hallottam, így történt) talán megérne egy misét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése