2013-03-08

Simone Elkeles - Rules of Attraction - A vonzás szabályai (Perfect Chemistry #2)

Sziasztok!

Nem tudtam nyugodtan ülni a seggemen, miután kedden kiolvastam a Perfect Chemistry-t - csütörtökön végigrágtam magam a folytatáson is, A vonzás szabályain.

Kíváncsian nyitottam ki a második részt. Az első kötet lenyűgözött, és kíváncsi voltam, hogy vajon a második is megüti-e ugyanazt a szintet.

Tapasztalat: túl magas volt a léc.


A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?

Alapjában véve nem rossz könyv, mégsem hozza azt az ütős színvonalat, amit az első részben megszokhattunk.

Carlos tipikus Fuentes-kölyök, ha akarnák sem tagadhatnák le Alexszel, hogy testvérek. Mindazonáltal Alex számomra sokkal szimpatikusabb volt, Carlos sokkal nagyobb pendejo, mint a bátyja. :D Egyrészt roppant idegesítő, hogy mennyire tudja mindenért sajnálni magát, másrészt viszont picit én is szánom szegény fiút - akármin elkezd agyalni, ami bántja, mindig oda lyukad ki, hogy 'meghalt az apám'. Ez akkora törés volt a gyerekkorában, hogy mindent erre vezet vissza. Amikor az apjukat megölték, Carlos még csak 4 volt, szóval szerintem nem is igazán emlékszik az apjára, ennélfogva nem konkrétan ő hiányzik neki, hanem egy apa (akire W. prof. személyében rá is talál, úgyhogy végül is minden jóra fordul :D).
Carlost elég nagyképűnek éreztem, és kezdetben elég ellenszenves volt, mivel még élénken él bennem a PC-ben tanúsított magatartása. A kamaszokban van egy természetes dac, egy alap lázadás a világ, a szabályok és minden ellen, és ezt bele kell kalkulálni, de egyszerűen nem értem, hogyan lehet ekkora mafla. Alex csak azért mászott bele a Latin Véres buliba, hogy megvédje a családját, és az öccseinek ne kelljen gengszterkedni, ez a hülye mégis elszegődik egy mexikói bandához... Miért nem tudja tiszteletben tartani és megbecsülni a bátyja áldozatát?
De nem Carlos az egyedüli főszereplő...

Kiara nagyon szimpatikus lány. Talpraesett, vagány kiscsaj, nem egy elkényeztetett kis hisztigép. És úgy egyébként, az egész Westford családot imádtam, mindannyian nagyon jó fej emberkék.

Nagyon tetszik, hogy a cím megjelenik a történetben, már rögtön az elején - azzal együtt is, hogy a végén maga Tuck cáfolja meg az elméletét, amikor kijelenti, hogy "a vonzásnak nincsenek szabályai". Cuki dolog volt tőle, hogy megpróbált egy kis lelket és önbizalmat önteni Kiarába a listával, de hát ez a legjobb barát dolga, nem igaz? :D
Az is nagyon szuper volt, hogy a borítón szereplő jelenet megelevenedik a történetben, amikor Carlos és Kiara a bál utáni hajnalon az autók ablakain kihajolva váltanak csókot.

Tetszett, hogy felbukkant az első rész szerelmespárja, Alex és Brittany is a történetben, és az ő kis életükbe is bepillantást nyerhetünk néhány jelenet erejéig. Az viszont nem volt szimpatikus, hogy most egy teljesen más Brittany-vel találkoztam, mint akit a PC-ben megismertem. Pontosan azt a felszínes plázapicsát láttam benne, akinek a látszatát próbálta kelteni Chicagoban, és nem a kedves lányt, aki tündérien bánik a fogyatékos nővérével, és beleszeretett a vadóc Alexbe.

Kissé unalmas volt újra végigmenni "a szereplők először utálják egymást, majd szépen lassan megnyílnak egymásnak, s bár próbálnak ellenállni, menthetetlenül egymásba szeretnek"-témán; mielőtt olvasni kezdtem, éppen ettől tartottam, hogy ugyanez lesz a sablon, és másodszorra már nem lesz túl érdekes, és sajnos a félelmem nem volt alaptalan.

Az első részhez hasonlóan a drogügyletek és a bandaháborúk is megjelennek, de csak csekély mértékben, ami nem tetszett. Csupán annyiban nyilvánult meg a maffia jelenléte, hogy első körben agyonverték Carlost, később meg kapott egy golyót a lábába - ez két jelenet volt. A PC-ben végig ott lógott a levegőben a feszültség Alex LV-tagsága és illegális megbízatásai miatt, plusz amiért megpróbálta tisztázni az apjuk halálának körülményeit. A RoA-ben inkább a nyál és a romantika volt a húzóerő, ami miatt háttérbe szorult a krimi-vonal, és ez nem tett jót a regény hangulatának.

Mire a történet végére értem, valamennyire megkedveltem Carlost, mert még a legkomorabb jelenet élét is el tudja venni egy-egy idióta beszólással. :D Maradjunk annyiban, hogy bizonyos mértékig megértem, mit lát benne Kiara. :D

Kedvenc szereplők: Westfordék, Tuck
Unszimpatikus karakterek: Madison, Nick, Michael, Devlin
Ez a rész nem tetszett annyira, mint az első, szerintem tízből maximum nyolc pontot érdemel.


A kiadó honlapján bele lehet olvasni, ITT.


Picit félek a harmadik résztől, nem tudom, hány bőrt lehet egy alapról erről lehúzni úgy, hogy ne legyen kínkeserves szenvedés az olvasás... De nem szeretnék elhamarkodottan ítélni. :D Előbb elolvasom, aztán majd megkritizálom. :D


Idézetek:

"A saját életemet az én játékszabályaim szerint akarom élni."

"– Miért? Szerinted nincs olyan, hogy szerelem első látásra? 
– Nincs hát! Szex első látásra, na, olyan van. Meg vonzódás. De nem szerelem."

"Se a testem, se a lelkem nem alkalmas az alázatra, és inkább megdöglök, de senki seggét nem nyalom ki."

"Mindenki megérdemel egy második esélyt."

"És Luisról eszembe jut mamá és hogy milyen keveset láttam őt mosolyogni az elmúlt pár évben. Bármennyire is lázadó vagyok, akármit megtennék, hogy újra mosolyogni lássam."

"Ahogy nézem Brandont visszatotyogni a szobájába, eltűnődöm, hogy vajon akkor most én jártam túl az ő eszén, vagy ő az enyémen."

"Mert három pasas együtt, akik közül kettő híresen makacs Fuentes, veszélyes elegyet alkot."

"Odamegy az íróasztalomhoz és kiveszi a vonzás szabályairól írt jegyzeteket. Egyesével kitépi a lapokat és miszlikbe szaggatja. 
– M-mit csi-csinálsz? 
– Végeztem a vonzás szabályaival. Rájöttem valamire. 
– Mire? 
– A vonzásra nincsenek szabályok – dobja bele a papírfecniket a szemetesbe."

"Odahajolok mellé, és megnézem magamnak azt a játékot, ami ennyire lefoglalja. A képernyőn rajzfilmfigurák kószálnak egy parkban. A képernyő szélén ezt olvasom: 
Áru: kokain, 3 gramm, marihuána, 7 gramm. 
– Ez meg miféle játék? – kérdezem a kölyöktől. 
– Kereskedelmi. 
Ezt nem hiszem el, a kiskölyök szájber drogkereskedő!"

"– Még a halál árnyékában is okoskodsz. Soha nem hagyod abba? 
– Nem hát. Része a sármomnak."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése