2013-03-06

Simone Elkeles - Perfect Chemistry - Tökéletes kémia (Perfect Chemistry #1)

A változatosság kedvéért nem voltam fent egész éjjel, kivételesen tudtam aludni néhány órát. :D Tegnap viszont egy regénnyel ütöttem el az álmatlan órákat. Úgy hajnali 1-2 körül kezdtem el olvasni, és reggel kilenc előtt fejeztem be Simone Elkeles Tökéletes kémia című művét.

Három részes a sorozat, mivel a Fuentes-fivérek hárman vannak - mindannyian kaptak egy-egy kötetet.

Míg olvastam, bizonyos részeknél tökre előjött bennem a SHM Don't You Worry Child-ja, néhány sora kiemelten: "There was a time/I met a girl of a different kind/We ruled the world"
De miután a végére értem, rájöttem, hogy talán van még egy ennél is jobb soundtrack:
"Mama I'm in love with a criminal/And this type of love isn't rational, it's physical" xD

Lássuk, miből élünk! :D

Egy chicagói külváros középiskolájában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a hajrálányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?



Hogyan akadtam rá?
Icu barátnőm lelkesedik a sorozatért, innen jött az inspiráció, hogy magam is elolvassam. :D Icc időnként feldobta a csoportban, hogy olvasta-e már közülünk valaki, hogy vére ki tudja valakivel tárgyalni. xD Időközben belekezdtem Az eperszedőbe, de megígértem Icunak, hogy ha azzal végzek, Elkeles sorozata lesz a következő a listámon. :D Bevallom, az ösztönzött, hogy rábírjam magam a Feth-könyv gyors befejezésére, hogy mielőbb olvashassam a Perfect Chemistry-t. A Tökéletes kémiával pedig azért végeztem egy éjszaka alatt, mert nem tudtam letenni. :) #feelthedifference

Első benyomások
Őszintén szólva kezdetben nem voltam túl lelkes. A borító alapján nem vártam tőle sokat: egy csaj meg egy csávó nyáladzik rajta - azt feltételeztem, hogy ez valami rózsaszín, csöpögős förmedvény. Szerencsére óriásit tévedtem. :D
Említettem korábban, hogy nagy hibám, hogy a borító és a fülszöveg alapján túl sokat várok a történetektől, és végül csalódom bennük. Ez jelen esetben abszolút nem állt fenn. A borító alapján nem becsültem sokra, a fülszöveget pedig nem olvastam el. Vagyis olvastam már, pár hónappal ezelőtt, de a fene se emlékszik már arra. :D Úgyhogy teljesen vakon mentem neki az egésznek.
Az első néhány mondat láttán még húztam a számat. Az első oldal azzal megy el, hogy a csaj sipárog, amiért nem tökéletes a sminkje, miközben rendes vonalat próbál alkotni a szemcerkával. Első gondolat: ez hiányzik nekem, egy idióta plázastünci... Ám a dolgok egykettőre érdekes fordulatot vettek.

Bővebb vélemény
Alapvetően ezerszer lehúzták már a bőrt azokról az alapsablonról, amiket Elkeles bevet, mégis megvan a maga különös pikantériája, ami roppant érdekessé és élvezhetővé teszi. Nevezzük írói skillnek? Lehet, hogy részleteiben ezerszer találkoztunk már az egyes elemekkel, de ez cseppet sem zavarja az olvasót (engem legalábbis), mert minden egybemosva olyan kavalkádot alkot, amin tuti nem fog elaludni senki.
Ott van a "fogadjunk, hogy megszerzem/megdugom a csajt"-téma, amikor egy fogadásból indul az egész kalamajka, mire hősünk aztán szépen beleesik a kiválasztott csitribe (lásd: She's All That ('A csaj nem jár egyedül')), és persze a jómódú libuci és a veszélyes/egzotikus/szegény srác esete, amikor mindenki a kapcsolat ellen van, de a fiatalok nem adják fel, mert ugye a tiltott gyümölcs mindig édesebb (Tres Metros Sobre el Cielo ('A felhők fölött három méterrel') (megjegyzés: Mario Casas állati jó pasi :D), Dirty Dancing, Dirty Dancing 2 - Havana Nights (megjegyzés: Diego Luna jó pasi :D), Save The Last Dance ('A szívem érted rap-es') (megjegyzés: imádom Julia Styles-t :D).
Az is megfigyelhető máshol, hogy főszereplőink az egyik órán találnak egymásra a suliban, a Twilighttal és a Hush Hush-sal (basszus, tényleg! még arról sem írtam xD) ellentétben azonban most nem a biosz órák kulcsfontosságúak a történet szempontjából, hanem a kémia. Ezen vonatkozás miatt a címet módfelett frappánsnak találtam.
A fejezetek nézőpontjai felváltva követik egymást; egy fejezet Brit szemszögéből, a következő Alexéből, megint Brittany, majd ismét Alex, és így tovább. Ez a szerkesztési forma a Shiver-ben és a Linger-ben idegesítő volt, itt viszont érzésem szerint kifejezetten jót tesz a történetnek.

Negatívumok és pozitívumok
Szívesen fogalmaznék meg egy kemény kritikát - mint ahogy szoktam is xD - de most nem tudok mibe belekötni. Régen olvastam már valamit, ami ennyire lekötött és izgalomban tartott, és szerintem nem az játszik közre ebben, hogy ritkán olvasok. Talán a Hunger Games volt az utolsó olyan cucc, amit addig faltam, amíg tartott, azt pedig már majdnem egy éve olvastam.
Az nagyon tetszett, hogy Brittany nővére, Shalley fogyatékkal élő. (Habár itt elkövettek egy hibát: tolókocsiként vagy tolószékként emlegetik a kerekesszéket, ami hibás megnevezés. Gyógyped üzemmód off. :D) Nagyon el lett találva az is, ahogyan a társadalom viszonyul a fogyatékkal élőkhöz. Mondjuk egy valamit nem értek: Brit nagyon jól bánik a testvérével, és ki is jelenti, hogy nem szégyelli őt - de akkor miért rejtegeti? Nem szabadna, hogy ennyire befolyásolja a megfelelési kényszer az anyja felé támasztott elvárásai miatt.
A következő jó pont már rögtön a második rész elején kiviláglott: spanyol. *w* Fiú főhősünk bizony mexicano, és sokszor hangzanak el spanyol szavak, kifejezések a regényben (imádtam, hogy nagyjából értettem is őket :D de az sem csüggedhet, aki még annyira sem ismeri a nyelvet, mint én, mert a végén van egy kis szótár, ami segít kiigazodni, hogy mit karattyolnak :D). Megjegyzem, borultam a spanyolajkú slepp dumáján. Elena az esküvőn hatalmas figura... :'DDD Na és Paco (szegény), és Alex... Jókat derültem. :D
Ha már megemlítettem, hogy jól megmutatkozik a fogyatékosokkal szembeni sztereotip és elutasító viselkedés, az is érdekes, ahogyan a mexikóiakhoz viszonyulnak a szereplők. Alexet húzkodja meg az igazgató, még akkor is, ha nem ő csinálta a balhét. Oké, nyilván van alapja, hogy azt hiszik róla, hogy rosszfiú - de talán rosszul tudják... Csak épp - Mrs. P.-t leszámítva - nem veszik a fáradtságot, hogy az okok mögé nézzenek. És ez siralmas. Habár nem a regényre nézve, inkább egy társadalomkritikát fogalmaztam most meg. :D

Összegezve...

ez AWESOME! :D

Kedvenc szereplők: Alex, Isa, Mrs. P., Brittany
Unszimpi karakterek: Colin, Patricia, Hector, Carlos (a második részben ő a főszereplő; kíváncsi vagyok, meg tudom-e kedvelni)
Ha tízes skálán értékelem, kilenc-kilenc és fél pontot érdemelne. :D

Nagyon örülök neki, hogy 2013-ban is lehet érdekes egy olyan könyv, amiben nincsenek vámpírok, boszorkák, démonok és meztelenül szaladgáló, szexis vérfarkasok. :)


Idézetek:

"Mit képzel, hogy elfelejtem a múltat? Kizárt. A múlt tesz azzá, aki vagyok."

"– Hidd el, nem tudsz olyat mutatni, amit korábban ne láttam volna! 
– Fogadjunk? – kérdezi, és kigombolja a sliccét a farmerén."

"– Okosan? Éppen most tettem fel a motoromat arra, hogy megdöntöm Brittany Ellist – mondom neki. 
– Jól vésd az eszedbe, amit most mondok! – bök a homlokomra Enrique, és szélesen vigyorog. – Segghülye vagy. És nemsokára motor nélküli segghülye leszel. Azok a csajok ránk se bagóznak."

"Mert az igazság az, hogy aki közel kerül a tűzhöz, néha bizony megégeti magát."

"Lehet, hogy izmos testével és tökéletes arcvonásaival úgy fest, mint egy Abercrombie-modell, de a rendőrökön kívül más nemigen fogja fotózni."

"Végem van. Nagy bajban vagyok. Mert bámulom. Nem tudom levenni a szemem a bicepszéről, a tricepszéről, meg a többi epszéről."

"Nem tartozom ide. De nem számít, mert bár én nem tartozom ide, ő itt van, és én ott akarok lenni, ahol ő van."

"– Látod, ezért van az, hogy azt a taktikát választom, hogy nagyjából leszarok mindent. Mert ha valamit a magaménak éreznék, és aztán elveszíteném, akkor pontosan ugyanúgy érezném magam, mint azon a napon, amikor apa meghalt. Márpedig én soha többé nem akarom úgy érezni magam."

"Néhány perc múlva hangos sóhajtozás és morgás szűrődik be a jakuzzi felől. Doug és Sierra nyilván átugrottak a masszázst, és a lényegre tértek. 
– Szerinted csinálják? – kérdezi Brittany. 
– Vagy csinálják, vagy Doug módfelett vallásos – mondom, mert a srác percenként azt ordítja, hogy Istenem! Istenem!"

"Immár mélyen együtt érzek a lányregények hőseivel, pedig tőlük aztán folyton behánytam. Mert én pontosan ugyanolyan nyálas, tökkelütött idióta vagyok, mint ők. Mindent feláldoznék egy lányért. Estoy enamorado… szerelmes vagyok."

"Csókolj meg, hadd tudjam meg, hogy működik-e még közöttünk a kémia… mert tiéd a szívem, a lelkem, meg minden, ami a kettő között van."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése