2011-05-16

Rachel Caine - Morganville-i vámpírok 1-2

A bookline-on is összefutottam már Az üvegház című könyvvel, aztán az Agave honlapján is láttam, és érdekesnek tűnt, ezért úgy döntöttem, elolvasom Rachel Caine regényét, mely a morganville-i vámpírok-sorozat első kötete. A sorozat egyébként Az üvegház 2006-os kiadása óta immárom tíz kötetesre duzzadt: a Bite Club című tizedik részt május harmadikán vehették a kezükbe a tengeren túli rajongók. Kis hazánkban áprilisban jelent meg a második kötet... No comment.
Március 15-i nemzeti ünnepünk, és az azzal járó hosszú hétvége remek lehetőséget kínált az olvasásra, belevetettem hát magam a betűk tengerébe, és nekiláttam Az üvegháznak.

Claire Denvers nagy reményekkel kezdi meg tanulmányait a poros kisváros, Morganville egyetemén, de reményei hamarosan rémálommá változnak, amikor összetűzésbe kerül a helyi lányokkal, akik gyorsan megtanítják neki, hogy hol is a helye az iskolai rangsorban. Valahol a sor legvégén. Miután súlyosan megfenyegetik, Claire kénytelen menekülni a kollégiumból, és szűkös anyagi lehetőségeihez képest elfogadható albérlet után nézni a városban. Így kerül az Üvegházba, és így szerez új barátokat és lakótársakat a különc Eve, a lázadó Shane és a titokzatos Michael személyében, aki valamilyen furcsa oknál fogva sosem mutatkozik nappal a többiek előtt. Nemcsak az Üvegház, hanem egész Morganville hemzseg a titkoktól. Azt mondják, a kisvárost valójában a vámpírok irányítják, és nem ajánlatos ujjat húzni velük. Claire érkezésével felborítja a fennálló rendet, és ahogy egymás után bukkannak elő az ősi titkok, úgy kerülnek Claire és barátai egyre nagyobb veszélybe. A házuk előtt pedig már kezdenek felsorakozni a vérszomjas élőhalottak.

A fantáziámat leginkább a cím izgatta: miféle hely lehet ez az üvegház? Vajon egy város szélén álló, lepukkadt épület, ami a vámpírok törzshelyéül szolgál? De nem. Az üvegház a város egyik utcájában található (teljesen átlagosnak azért nem nevezhető) lakóépület, amelynek tulajdonosa - és egyik főhősünk - Michael Glass (vagyis Üveg Mihály). :D

A titokzatos Michael, akit különös módon soha nem lehet látni a nappali órákban, a házon három lakótársával osztozik: a különc, goth Eve-vel, a jópasi Shane-nel, és az újonan beköltözött, zsenge Claire Danvers-szel. Claire mindössze 16 éves, de már a városi egyetemre jár, ami a texasi Morgenville-ben nem épp egy fődíj - és pláne nem egy életbiztosítás. Az ügyeletes ribanc, Monica többször megfenyegeti és kis híján kinyírja Claire-t, ezért a lány kénytelen kiköltözni a koleszból, és új otthon után nézni; így köt ki az üvegházban.

A srácok fájdalmas emlékeket, családi titkokat bolygatnak, meggyűlik a bajuk Monicával, és természetesen színre lépnek a gonosz, vérszomjas és hatalommániás vámpírok is, és elkezdődik a versenyfutás az idővel egy régi könyv megszerzéséért. De a történetet nem szeretném elmesélni, akit megérint az alapsztori, olvassa el maga, megéri.

Az első rész olyan függővéget kapott, amit még Stiefvater vagy L.J. Smith is megirigyelhetne, komolyan. :D Hálát adtam az égnek, amiért akkor olvastam, mikor már csak néhány hét volt hátra a második rész magyar kiadásáig, így nem kell hónapokat várnom a folytatással.
Annyira izgis ponton maradt abba, hogy azonnal elkezdtem olvasni az Élőhalottak báljának angol verzióját, hogy kicsit megnyugodjak. Az első két fejezet után aztán felsóhajtva és jócskán megkönnyebbülve függesztettem fel az olvasást. Abból a legfontosabb információk kiderültek, a többire tudtam várni néhány hetet.


Az Élőhalottak bálja címét picit furcsának találtam. Szerepel benne a bál, de csak néhány oldalon, és a cselekmény szempontjából leglényegesebb események nem a bulin zajlanak, bár hangzatos, azt meg kell hagyni. :D

Claire Danversnek nem egyszerű az élete. Zseni létére olyan suliba kell járnia, ahol sajnos nem számít ki milyen okos: ha nem tartozol a menő csajok klikkjéhez, pokollá teszik az életedet. Ráadásul a várost, ahol tanul, vámpírklánok uralják.
Rachel Caine nagysikerű sorozatának második kötetében Claire-re újabb megpróbáltatások várnak. Bár a kollégiumból sikerül elköltöznie, és talál egy egész jó kis albérletet, a problémák nem oldódnak meg. Eleinte egész jól alakulnak a dolgok: Claire összejön az egyik lakótársával, a jóképű Shane-nel. De aztán egy szempillantás alatt véget ér az idilli állapot, miután beállít Shane apja, a bosszúszomjas vámpírvadász a motoros bandájával. Ezek a fickók nem válogatnak az eszközökben és módszerekben, ha vérszívókat gyilkolhatnak… Shane-t megvádolják, hogy eltett láb alól egy vámpírt, aztán rács mögé kerül, és halálra ítélik. A gyilkossági ügy a vámpírok és az emberek közötti tűzszünet végét jelentheti. Az idő pedig vészesen fogy ugyanis a vámpírok egyik nagyhatalmú vezére, Oliver szeretné minél előbb letudni a kivégzést. Claire és barátai két tűz közé kerülnek, és törhetik a fejüket, hogy hogyan másszanak ki a csávából.
Közben a campuson az év legnagyobb bulija készül, ahová Claire és Eve is meghívást kap. Az ötlet jónak tűnik, de mire kiderül, hogy miért hívták meg őket, elszabadul a pokol: emberek és vámpírok, élők és holtak csapnak össze. Mindenki vérre szomjazik, de persze senki sem az, akinek látszik…

A második részben folytatódik az Üvegházban élő barátaink, a két szerelmespár, Michael és Eve, valamint Shane és Claire története, pontosan ott, ahol az előző rész abbamaradt.
Amikor szorul a hurok az Üvegház lakóinak nyaka körül a vámpírok által irányított rendőrök és maguk a vérszívók által ostrom alá vont épületben, Shane segítségül hívja az apját, aki nem érkezik egyedül. Hiába múlt el a vámpírok által fenyegetett veszély, az idősebb Collins és mindenre elszánt motoros bandája háborút indít az élőholtak ellen, aminek következtében az ártatlan Shane találja magát a vérpadon.
Ha kíváncsi vagy, hogy Claire és barátai újfent ki tudnak-e mászni a slamasztikából, olvasd el a regényt. ;) :D

Összességében szerintem nincs baj a sorozattal, könnyed, szórakoztató olvasmány tiniknek. Helyenként bájosan, de mindenképp viccesen közelíti meg az írónő a szex-témát, illetve a nemek között bármilyen formában megnyilvánuló testi kapcsolatot. Durvább jelenetek nem kerültek bele, trágár kifejezésekből azonban nincs hiány, ám ez egyébként is jellemző a korosztályra, szóval nem hinném, hogy problémát okoz, pláne, hogy Caine nem is viszi túlzásba.

A kedvenc karakterem egyértelműen Shane. Nem tehetek róla, imádom az ilyen világfájdalmas figurákat. :D A második részben Sam-et és a két "semleges" nyomozót is nagyon megkedveltem.
Aki egyáltalán nem szerethető, az Oliver és Monica, Amelie-vel pedig még mindig nem tudom, hányadán álljak.

Maga a sztori ötletes. Hiába nem történt semmi a második részben egy darabig, egyetlen percig sem untam a könyvet; pörögtek az oldalak, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már a felénél járok. Szóval nem mondanám kifejezetten pörgősnek a cselekményt, mégsem nyomasztóan eseménytelen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése