2011-04-06

Polly Shulman - Rajongás

In medias res: én picit többet vártam ettől a könyvtől.

Ennek talán az az oka, hogy tegnap több száz könyv ismertetőjét néztem a bookline-on, és összekevertem valamelyikkel, de a történet szempontjából nem erre számítottam. Ráadásul úgy kezdődött a dolog, amire akkor gondoltam, mikor elkezdtem olvasni.

Nem mondanám, hogy maradéktalanul kielégített, de egyszer el lehet olvasni, bár szerintem nem feltétlenül illik a Vörös Pöttyös kínálatba.
Semmi extra nincs benne, szimplán egy romantikus történet, szimpla tizenhat éves csitrikről és a pasiügyeikről.

A kiadó Könyvmolyképző honlapján az szerepel, hogy 18 éven felülieknek ajánlják, amit nem értek - semmi rémisztő nincs a történetben. Jó, az én Anita Blake-en, Cat és Bones-on, TrueBlood-on, Kenyon és Cole művein edződött lelkemnek már semmi nem túl durva. :D Ráadásul öt évesen más gyerekek a Hamupipőkét és a Pocahontast nézik; legdurvább stressz az életükben, hogy a farkas megeszi a nagymamát, miközben én pszichothrillereken, valamint Stephen King regényei alapján készült horrorfilmeken szocializálódtam. Off vége. :D





„Kevés olyan dolog van, ami jobban megviselhet egy értelmes embert, mint ha szeretetből és megszokásból ragaszkodik egy Rajongóhoz.” Julie mindezt keserű tapasztalatból tudja. Legjobb barátnője, Ashleigh, vadul csapong egyik mániától a másikig, és őt is belerángatja őrült terveibe. Ashleigh legújabb szeszélye egyben Julie saját szenvedélye is: Jane Austen nagyszerű szerelmi regénye, a Büszkeség és balítélet. Julie azon kapja magát, hogy múlt századi divat szerint felöltözve és erősen vonakodva besurran Ashleigh-vel egy fiúiskola báljára, abban a reményben, hogy ott hősökre lelnek. Sajnos, mindketten ugyanabba a fiatalemberbe szeretnek bele, a jóképű és lovagias Grandison Parrba. Vajon Julie-nak választania kell a barátnője iránti hűség és a szerelem között? Vagy talán Ashleigh zavarbaejtő bohóckodása végképp elüldözi a fiút, mielőtt Julie lehetőséget kapna?




Ezen igazából nincs mit magyarázni, tényleg nagyjából ennyiről szól...illetve nem teljesen, de nem lövöm le a poént - úgysincs benne sok. :D

Mindenesetre könnyen emészthető, egy délutáni/esti olvasmány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése