2011-01-07

Szeretem az epres szájfényt :)

A Vámpírnaplókról szóló bejegyzésemben említettem, hogy majd akkor fogom a többi részt elolvasni, amikor felszínre törnek az öngyilkos hajlamaim, és feltett szándékom lesz halálra unni magam. Ezt azért hoztam most fel, mert ezen az "öngyilkosság" vonalon megyünk tovább.

Még az ősszel jelent meg Jay Asher Tizenhárom okom volt... (Thirteen Reasons Why) című regénye. A Könyvmolyképző gondozásában megjelenő regények az esetek többségében nagyon jók, ezért figyelem a honlapjukat, fent vagyok a levelezőlistán, így viszonylag tisztában vagyok az új megjelenésekkel. Mikor először olvastam az ajánlót, és a pár szót a tartalomról, nagyon megtetszett.  Karácsony előtt rendeltem ezt-azt bookline-ról, és ezt is szerettem volna, de nem volt rendelhető :S Megjegyzem, azóta sem az. Nyilván kifogyott a raktárkészlet. A beszerzés kicsit nehézkes (ezt kifejtem a későbbiekben); talán keveset nyomtattak belőle, vagy ennyire sikeres, hogy rögtön elkapkodták, nem tudom. Mindegy, nem törődtem bele a kudarcba. Csütörtök reggel bementem a városba (mármint Fehérvárra), mert vizsgám volt (jelentem, mindkét tárgyból ötöst kaptam :D), a szerencsére hamar véget érő kínzás után pedig bementünk az Alexandra üzletébe, a Plázába. Ott nem volt. Átmentünk a kisteszkóba, ott sem volt. Dávid, egyik csoporttársam velem tartott, mivel még nem volt busza, amivel hazamehetett. Javasolta, hogy menjünk át a Skálába, nézzük meg a Libriben. Elfogadtam a tervet, de felvetettem, hogy nézzük meg a másik Alexandra üzletet is, a Romkert mellett, úgyis ott megyünk el a Skálához. Dávid mondta, hogy oké, az az üzlet úgyis nagyobb, mint ami a Plázában van. Ezen elcsodálkoztam: abba az üzletbe most mentem be először, és mindig azt hittem, hogy a Plázában lévő a nagyobb. Tévedtem. Az a bolt kétszintes, és sokkal szebb, barátságosabb. Ott végre megleltük, amit kerestünk. A polcon mindössze egy kemény kötésű példány árválkodott, de az eladók a segítségemre siettek, és előkotortak nekem az egyik polc mélyéről egy puhakötésű kiadást (ami azért volt fontos számomra, mert csóró diák vagyok, a keménytáblás pedig egy ezressel drágább).
Hazafelé a vonaton társasággal utaztam, így nem kezdhettem rögtön olvasni, itthon azonban pótoltam a hiányt. Pár óra alvást is beiktatva délelőtt fejeztem be a regényt.

OFF vége. :D A továbbiakban jön a véleményem a regényről.

Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket Hannah Baker - osztálytársa és titkos szerelme - készített, aki két héttel korábban öngyilkosságot követett el. Hannah elmondja, hogy tizenhárom oka volt annak, hogy úgy döntött, véget vet az életének. Clay az egyik. Ha meghallgatja a kazettákat, megtudja, miért.
Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról - az igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.


Érdekes kerettörténetbe csomagolva az a sztori, hogy egy Hannah nevű tinilány elmeséli, mi az a 13 ok, ami miatt úgy döntött, véget vet az életének.

1. Justin Foley
2. Alex Standall
3. Jessica Davis
4. Tyler Down
5. Courtney Crimsen
6. Marcus Cooley
7. Zach Dempsey
8. Ryan Shaver
9. Clay Jensen
10. Justin Foley
11. Jenny Kurtz
12. Bryce Walker
13. Mr. Porter

Tizenkét név. Ez a tizenkét név kapcsolódik ahhoz a tizenhárom okhoz, amik miatt Hannah összeroppant, és úgy döntött, kiszáll.
Mikor eldöntötte, mit tesz, felvételeket készített, feladta a kazettákat rejtő cipősdobozt és bevette a gyógyszereket.
A kazetták pedig kézről kézre járnak a delikvensek között. Mindenki továbbküldi a következőnek, hogy ő is szembesüljön azzal, hogy mit tett. Lehet, hogy neki semmit nem jelentettek bizonyos dolgok, Hannah számára viszont egy újabb csepp volt az egyébként is csurig telt pohárban.
Bizonyos dolgokat Hannah nagyon jól látott, másokat azonban túldramatizált. Nekem ennyi nem lenne elég ahhoz, hogy végezzek magammal, pedig én nem vagyok erős lelkileg, nagyon nem.
Az én véleményem az, hogy a hatodik történet a válaszfal. A Rosie's eseményei talán még belefértek volna, de Zach munkálkodása már semmiképp.
A hetedik történetben kér először segítséget Hannah, ha nem is közvetlen formában. Felveti - igaz, névtelenül - hogy az óra témája legyen az öngyilkosság. Leírja, hogy foglalkoztatja a gondolat. A többiek elég érdekesen reagálnak, amiből Hannah azt a tanulságot szűri le, hogy senkit nem érdekel, hogy a környezetében valaki meg akar halni. Az óra után odaadják a kezükbe a szórólapot, amin feltüntetik az öngyilkosság fontolgatására utaló jeleket, amik tökéletesen látszanak a lányon, mégsem kapcsol senki.
A második, és egyben utolsó próbálkozás elvileg, a tizenharmadik ok. Azért hangsúlyoztam ki, hogy elvileg, mert szerintem ez nem volt igazi Hannah részéről. Ő már eldöntötte, hogy mit akar, nem azért ment oda a tanácsadásra, hogy lebeszéljék, hanem hogy azt bizonyítsa be magának, hogy jól döntött.
És az utolsó történetek alatt is azt éreztem, hogy egyáltalán nem akarja, hogy javuljon a helyzet, hogy jobban érezze magát. Folyamatosan olyan dolgokat tesz, amiről tudja, hogy nem segít, inkább lejjebb fogja húzni. Mintha direkt arra játszana, hogy mindig, minden körülmények között azzal szembesüljön, hogy nem érdemes küzdeni. Direkt ront a saját helyzetén.
Az iskolatársainak, a szüleinek, a környezetének észre kellett volna venniük, hogy valami nincs rendben, és segíteniük kellett volna, de nem tették, Hannah pedig nem akarta, hogy jobb legyen, mert akkor nem lett volna ilyen tehetetlen. Például, a bulik: kiküldte Clay-t a szobából. Ott volt vele, kész lett volna segíteni, csak el kellett volna mondania. Szó nélkül, a földön és a szekrényben kuporogva végignézte, amikor kihasználták, megerőszakolták Jessicát. Tehetett volna ellene, megvolt a lehetősége, de nem élt vele. Később aztán emésztette a bűntudat, ami tovább fokozta depresszióját. Aztán az utolsó hétvége bulija, és a jakuzzi Bryce-szal: ugyanúgy ellökhette volna a srácot, ahogy a Rosie's-ban tette, ehelyett inkább hagyta, hogy - gyakorlatilag - megerőszakolja. Csak azért, mert mindent még egy árnyalattal sötétebben akart látni, hogy igazolja magát döntésének helyességéről. Ettől függetlenül sajnálom, hogy úgy döntött, ahogy.
A könyv szerkesztésmódja kicsit emlékeztet A burokra. Itt is kettős narráció van. Meyernél ugye ott van Melanie és Vanda egy testben, vannak belső beszélgetéseik, és ott van a külvilág, az ott zajló történések, amiket mindketten érzékelnek, de csak Vanda képes kifelé kommunikálni. Itt pedig egyrészt Clay szemszöge, amint hallgatja a kazettákat, másrészt pedig a szalagokon hallható Hannah, amint elmeséli a történetét. Egész érdekes ez a történet a történetben dolog, de engem kicsit zavart, hogy folyamatosan megszakad Hannah fonala, mert Clay-nek minden mondatához van valami hozzáfűznivalója. Ez kicsit idegesített, hogy olvasnám, mit mond a csaj, de folyamatosan beledumál a srác. De amúgy marha jó. :D
Szeretem az ilyen könyveket, amik megpróbálják felhívni a figyelmet bizonyos problémákra. Külön öröm számomra, hogy ifjúsági regény, amit sok fiatal olvas, így közelebb kerül hozzájuk a téma, elgondolkoznak rajta, és ha tapasztalják valakin a jeleket, közbe tudnak lépni, vagy értesítenek egy szakembert, vagy valamit tesznek annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a tragédia.
Ha valaki segítségre szorul, az nem szégyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése