2010-10-23

Maggie Stiefvater - Shiver - Borzongás

Sziasztok!

Ma Maggie Stiefvater regénysorozatáról, a Mercy Falls farkasairól írok néhány sort.
Egyelőre a trilógia első két része érhető el, a befejező, Forever címre keresztelt rész nyárra várható (Amerikában - hogy hozzánk mikor jut el, jó kérdés; remélhetőleg nem kell majd sokat várnunk rá).

Már jó ideje kíváncsi voltam erre a sorozatra is, az unalmas, tikkasztó nyári napokat feldobtam hát egy kis Borzongással. :D Július közepén ismerkedtem meg közelebbről a Shiverrel, és azt kell mondjam, nem nyűgözött le maradéktalanul. Ha elkezdek olvasni egy könyvet, többnyire nem hagyom ott, amíg a végére nem érek. A Shiver esetében ez nem teljesült. Volt, hogy napokig nem haladtam benne egy sort sem. Néha egészen sokat haladtam, máskor alig 1-2 oldal után feladtam, de úgy másfél-két hét alatt sikerült befejezni az olvasást.

A hideg – Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas – az ő farkasa – visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság – Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t… Egészen mostanáig.
A borzongás – Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon – és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút – még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is…


A sztori szerint Grace egy 17 éves, középsulis kiscsaj, akinek van néhány különös szokása: szereti a matekot (O_o) (xD), imád olvasni (krimiket - ennek ellenére nem a szavak embere, legalábbis azt mondja magáról, h "nem bánik jól az absztrakt, leíró jelzőkkel") és előszeretettel bámulja a kertjük végében húzódó erdő szélét, ahol időnként feltűnnek a farkasok. Kislányként egyszer a kert végében játszott, a farkasok pedig megtámadták őt, egyikük azonban megmentette; a bundája viharszürke, a szeme pedig sárga. Éveken át figyeli a vadállatot, aki mindig visszatér Grace-hez. Ám egy napon a csajszi arra megy haza, hogy a verandájukon egy pucér, nyakonlőtt srác fekszik, akinek ugyanolyan a szeme, mint a szürke farkasnak. Igen, az élelmesebb olvasók és a sorozat ismerői már tudják, miről van szó: az erdőben élő teremtmények valójában emberek, akik hideg hatására farkasokká alakulnak. Grace természetesen a szárnyai alá veszi Sam-et, s előre látható módon megjelenik a történetben a szerelmi szál.
Sam igazi művész - már amikor épp nem az erdőben rohangál a falkával. Gitározik énekel, dalokat ír, verseket olvas és fordít (Rilke a kedvence), s nyaranta, amikor a hőmérséklet engedi, hogy ember legyen, a könyvesboltban dolgozik eladóként. Grace szinte egyedül él. A szülei nem viszik túlzásba a gyereknevelést, és az sem tűnik fel nekik, hogy Sam hetekig Grace szobájában éjszakázik. Elég aranyosak együtt a srácok, ám kapcsolatukat beárnyékolja a rettegés és a bizonytalanság: vajon mikor lesz annyira fagyos az idő, hogy Sam nem képes megtartani alakját, és bundát növeszt - talán immár élete végéig?
A történet elején egy Jack nevű fiút megtámadnak a farkasok, így ő is egy lesz közülük (bár mindenki úgy tudja, hogy meghalt),  ő pedig megosztja a titkot a testvérével, Isabellel. Jack mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza az átváltozást és visszatérhessen régi életéhez, és semmi sem szent számára, hogy elérje a célját, húga pedig partnernek bizonyul.
Hogy sikerül-e rájönnie, hogyan állíthatja meg a folyamatot, és bejön-e a trükk, az utolsó fejezetekből kiderül... :D
Tetszik, hogy a fejezetek elején szerepel az aktuális hőmérséklet, de az kezdetben furcsa, a későbbiekben pedig néha zavaró volt, hogy az egyes fejezeteket más-más szemszögből ismerhetjük meg. Jó, hogy mindkét főszereplő nézőpontját megismerhetjük, de mikor ugyanabban a jelenetben háromszor váltja Sam és Grace szemszögét, és mindegyik E/1-ben van, akkor néha nehéz követni, hogy akkor ki mit mond. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a sok belső monológ és vívódás háttérbe szorítja a valódi eseményeket, így talán kissé unalmas a regény.
Az utolsó oldalt kimondottan borzasztónak találtam. Hát ilyen függővéget adni valaminek... OMG! Kapartam a falat, hogy miért nincs még legalább egy fejezet. :D Fantasztikus zárása van. Ha valamihez, hát ahhoz nagyon ért Maggie, hogy hogyan tartsa fenn az érdeklődést a következő kötetre. :D

Hamarosan jelentkezem egy bejegyzéssel a második rész kapcsán. Addig is pusz. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése