2010-10-13

Jeaniene Frost - Karó és sírhant

Halihó! =)

Most a Cat és Bones sorozat második része kerül terítékre.

http://www.ababook.hu/book_images/41a/999638141a.jpg

Cat miután leszámolt egy veszedelmes emberkereskedő bandával és fájdalmas búcsút vett vámpír szerelmétől, új névvel és személyazonossággal él tovább. Az FBI egyik különleges és szupertitkos csoportjának vezetőjeként küzd a gyilkos vámpírok ellen. Minden oka meglehetne az elégedettségre, de a sötét múlt árnyai újra kísérteni kezdik. Megváltozott élete új szerelmet is tartogat, ám egy esküvőn váratlanul ismét Bones mellé sodródik, akinek nagyobb szüksége van rá, mint eddig bármikor...
Jeaniene Frost Cat és Bones vámpírvadász sorozata fergeteges sikert arat a vámpírrománc rajongóinak körében. Humorral, érzékiséggel, és hihetetlen izgalmakkal teli könyveit felejthetetlen karakterekkel népesíti be. A Cat és Bones páros egycsapásra világhírű lett, a sorozat pedig vezeti a sikerlistákat


Néhány szó a tartalomról:
Négy év telt el azóta, hogy Cat maga mögött hagyta korábbi életét, és elszegődött az FBI-hoz, új névvel és személyazonossággal. A vámpírok vérdíjat tűznek ki a Vörös Kaszás fejére, aki speciális alakulatával folyamatosan ritkítja soraikat. Cat végzi a munkáját, ám elkövet egy nagy hibát. Mikor kiderül, hogy az egyik célpontja Ian, Bones teremtője és jó barátja, nem végez vele, inkább hagyja, hogy kereket oldjon, aki persze szemet vet rá, és elhatározza, hogy megszerzi. Közben Bones is ráakad Cicuskájára, s nem kis meglepetést okozva a lánynak, felbukkan Cat barátnőjének esküvőjén, mint a vőlegény egyik legjobb barátja. Bones segít Cat-nek kideríteni, kinek olyan sürgős a halála, közben pedig újra egymásra találnak.  Cat azonban aggódik nemrég megismert helyes, állatorvos barátjáért, és Bones múltjából is felbukkannak nők... Végül fény derül Cat apjának, és a bérgyilkos megbízójának kilétére, Ian pedig nem formál jogot Cat-re, de hogy ezt miként érik el, nem mondom meg. :P Mindenki olvassa el maga, megéri. :D Elég váratlan a fordulat. :D Remélem, most mindenkit alaposan felcsigáztam. :D
Az első rész végén belépő emberek kicsit nagyobb szerepet kapnak ebben a részben, és meg kell mondjam, szerethető karakterek.
Tate, a tipikus katona - számára mindig a küldetés az elsődleges, azt is képes volt évekig a szőnyeg alá söpörni, hogy gyengéd érzelmeket táplál Cat iránt.
Juan, a hímringyó - minden héten másik csajjal hentereg, ő nem rejti véka alá, hogy szívesen kipróbálná Cat-et is.
Don, a nagyfőnök - olyan, mint egy nagybácsi; szigorú, ha kell, de biztos pont, akire az emberei mindig számíthatnak.
A könyv elején kerül a történetbe Ian. Ebben a részben ő a főgonosz, (konkrétan ízig-vérig pöcs - az egyetlen szimpatikus húzása, hogy engedi Bones-t kiválni), a harmadik kötetben aztán ő is a jófiúk oldalán harcol, és (néhány bunkó beszólást leszámítva) kiderül róla, hogy jó barát.

Íme néhány részlet a regényből, kedvcsinálónak :D


"Amint kiléptem a kápolnából, a női mosdó felé rohantam. Csokromat a földre ejtettem, és ott is hagytam. A mosdók a klub másik végében voltak. Odabent leroskadtam a mosdók mellé. Bones látása felkavart bennem minden elnyomott érzést, s ezek most kíméletlen erővel csaptak le rám.
Vissza kell nyernem az önuralmam. De gyorsan. A térdemre hajtottam a fejem.
Helló, Cicuska!
Annyira el voltam foglalva magammal, hogy nem is hallottam meg Bonest, amikor bejött. A hangja éppolyan sima volt, mint ahogy emlékeztem, brit akcentusa éppolyan vonzó. Felkaptam a fejem, és miközben gondosan felépített új életem éppen összeomlóban volt körülöttem, a legnagyobb hülyeségen kezdtem aggódni.
– Te jó ég, Bones, ez itt a női mosdó! Mi van, ha valaki meglát?
Nevetett. Mély, csábító hang. Noah-nak a csókja se ért ennyit.
– Micsoda prüdéria! De ne félj, bezártam az ajtót magam mögött.
Ha ezzel meg akart nyugtatni, épp az ellenkező hatást érte el. Felpattantam, de nem volt hová futni. Elállta az egyetlen kijáratot.
– Nézz végig magadon, szivi. Nem mondhatnám, hogy jobban tetszik a barna haj, de ami a többit illeti… Pazar vagy!
Bones végigfuttatta a nyelvét a szája peremén, miközben végigmért. A szeme szinte sütött. Mikor közelebb lépett, a falnak vetettem a hátam.
– Maradj, ahol vagy.
Lazán a mosdópultra támaszkodott.
– Mit izgulsz? Azt hiszed, meg akarlak ölni?
– Nem. Ha meg akarnál ölni, nem vacakoltál volna az esküvős körítéssel. Nyilván tudod, milyen név alatt élek, úgyhogy rajtam üthettél volna bármelyik este a házamban.
Elismerően füttyentett.
– Való igaz, kicsim. Nem felejtetted el, hogyan dolgozom. Tudod, hogy legalább három rendkívül előnyös ajánlatot kaptam a rejtélyes Vörös Kaszás levadászására? Az egyik fickó másfél milliós fejpénzt kínált a hulládért.
Hát, nem nagy meglepetés. Elvégre Lazarus ugyanezért keresett.
– És mit válaszoltál? Az előbb mondtad, hogy nem ezért jöttél.
Bones fölegyenesedett, és elkomolyodott.
– Természetesen igent mondtam. Aztán levadásztam őket, és tekéztem a fejükkel. Ezek után elmaradtak a hasonló hívások.
Nagyot nyeltem. Ahogy őt ismerem, szóról szóra ezt tette
."

*

"Don a fejét csóválta.
– Meg kellett volna éreznem a csapdát. Soha egyetlen vámpír sem adja meg magát önként. Hogy vetted rá anyádat, hogy belemenjen a játékba?
– Ő nem volt benne – feleltem sötéten. – Bones az én tudtom nélkül hívta fel. De sejtettük, mit fog tenni.
Bones szortyintott.
– Mire odaértem, már monoklit vert mindkét szemére, és feldöntögette az összes bútort."

*

"– Ian tudta, hogy korábban is kerestél engem?
– Miután összefutottál vele, igen. Elmondtam neki, hogy vadászom rád, mert nem akarom, hogy még több kárt okozz az élőhalottvilágban. Amikor ő előadta, hogy meg akar szerezni téged, és hogy miket mondtál a kapcsolatunkról, mondtam neki néhány úriemberhez nem illő dolgot, hogy elvegyem a kedvét tőled.
– Például miket?
– Lássuk csak… Olyanokat, hogy állandóan vinnyogsz, borzalmasan horkolsz, és csapnivaló vagy az ágyban. Ja, és hogy hiányos a higiéniai kultúrád.
– Micsoda???
Bones kuncogott.
– Csak a te érdeked lebegett a szemem előtt, Cicuska. Elvégre te meg uzsorásnak neveztél, és azt mondtad, hogy nem fizettelek ki. Nem nagyon izgatott a jó hírem, nem igaz?
– Védeni próbáltalak, nem befeketíteni!
– Akárcsak én. De Ian nem dőlt be a szövegemnek, és továbbra is megőrül érted. Persze annyira nem, mint én, de ő ezt nem tudja.
Arra gondoltam, hogy erre még visszatérek később. Elvégre kitalálhatott volna mást is, mint hogy nyávogós, büdös, hortyogó hárpia vagyok."
*

"– Hát, ez nem könnyű – morogtam, miközben a kijárat felé tartottunk.
Bones vállat vont.
– Egyetlen fontos dolog sem az."

*

"Ian fensőbbséges mosollyal válaszolt, feltételezett előnye biztos tudatában:
– Egy régi barátnak köszönheted, aki segített, hogy megtaláljalak, Cat. Crispin, üdvözöld egykori védencedet!
– Helló, szivi. Rég nem ittam belőled – szállt le hozzám egy hang.
Elnyomtam a mosolyomat, és arrafelé fordultam.
– Bones, milyen kellemetlen meglepetés… – mondtam. – Hogyhogy te még nem haltál meg? Már reméltem, hogy soha többé nem látlak. Még mindig korai magömléssel küszködsz?
Ian felkacagott. Kísérete követte példáját. Vonalak szerint elkülönültek a nézők, s a legfiatalabbak a kakasülőn szorongtak.
Bones szimbolikus módon Ian csapatának alsó szélén ült, s az ő válaszát is kacagás kísérte.
– Talán ha nem hortyogtál volna olyan szörnyen két numera között, jobban tudtam volna koncentrálni."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése