2010-01-25

L. K. Hamilton és Anita Blake

Végtelen nagy szeretettel köszöntök minden kedves olvasót! =)

Nyáron felfedeztem egy Laurell K. Hamilton nevű írónőt, és az Anita Blake, vámpírvadász sorozatát.
Bármily meglepő, a könyvsorozat egy Anita Blake nevű vámpírvadászról szól. xD
Most nem kezdeném el ecsetelgetni, hogy miről szólnak az egyes részek. Ennek oka elsősorban az, hogy nem igazán emlékszem, melyik részben mi történt, mert kb. másfél hét alatt olvastam el az első kilenc részt, így eléggé összefolyik a cselekmény.

Nagy vonalakban annyit, hogy Anita egy halottkeltő (részleteket lásd a könyvekben), mellette pedig vámpírhóhér. Van egy kissé pszichopata haverja, Edward, aki fejvadász (szerintem a legnagyobb arc a regényben, kár, hogy ő csak ritkán tűnik fel). Eredetileg hagyományos bérgyilkos volt, de azt túl unalmasnak találta, így természetfeletti lényekre, vámpírokra és likantrópokra specializálódott. Anitát úgy emlegetik a vámpírok, hogy „Hóhér”; Edwardot pedig úgy, hogy „Halál”. Szóval betegek.
Andris és Melcs kollégával haladtunk az utcán. Kérdezték tőlem, hogy milyen műfajba sorolnám, mire rövid töprengés után azt feleltem, hogy szerintem afféle pornó-horror. Csodálkozva, félig nevetve nézett rám Melcs, és azt kérdezte: az milyen? Dugás közben vágja el a torkát? Mondtam, hogy igen, nagyjából erről van szó. xDD Ez talán egy kicsit túlzás, de az tény, hogy vagy orgiába vagy vérengzésbe torkollik a dolog, bár előfordul, hogy egyszerre a kettő. Hol az agyvelő csordogál, hogy a sperma... Néhol kicsit gusztustalan, de vannak benne elég vicces beszólások is.


Kis kedvcsinálónak itt van néhány a kedvenc idézeteim közül:

„A csaj nem gyilkos alkat, de rosszul tűri, ha valaki az útjába áll. Ebben hasonlítunk. Hé, én sem vagyok gyilkos alkat! Cserkész becsszó. Ha az lennék, egyszerűen elhívnám Sylvie-t egy találkozóra, és ott helyben nokedliszaggatóvá lőném. Ehhez még én sem vagyok elég pszichopata. A könyörületesség néha a sírba visz, viszont sokszor ez az egyetlen dolog, amitől az ember még embernek érezheti magát.”

„Ki a pince vagy?”

„Depis, mintha valami sötét izé rágná a lelkét. A sötét izé száz százalékig az én saram. Miszlikbe törtem a szívét, és aztán még a busman ropogóst is eljártam rajta. Pedig nem akartam semmi rosszat. A szándékaim jók voltak, de ugye tudjuk mi van kikövezve jó szándékkal.”

„Elfuthatsz, de sose futhatsz elég messzire. Elbújhatsz, de nem bujkálhatsz örökké.”

„Olyan vagy mint a tévé: nagyképű és homályos.”

„Vannak, akiket a bátorság kerget a halálba. Másokat a hülyeség. Rajtam ne múljon: ha fogócskázni akar, én boldogan megkergetem.”

„Kiakadok, mint a díványrugó.”

„A rémálom szarik rá, milyen erős vagy.”

„Vigyorogtak mint pék kutyája a meleg zsömlére.”

„Rajtam kívül a terepjáróban szorongott két sérült leopárd, két sértetlen leopárd és két gyanúsan csendes vérfarkas. Te jószagú vértyúk, ezekkel aztán jól bevásároltam! Mégis maradt fél pénzem vagy hogy is szól a mondóka? Szóval hazavittem magammal a díszes kompániát. Kárikittyom. De hova a búbánatos tyúkolba mehettünk volna?”

„Aki egyszer szarban hagyja a társait, az link alak és kész. Nem szégyen a gyöngeség, ettől függetlenül nem bíznám rá az életemet.”

„Tudnom kellett volna, hogy a szar előbb-utóbb minden vödörből a fejemre zúdul.”

„Honnan a lóból tudjam?”

„- Jó látni, hogy élsz és virulsz.
  - Maradjunk annyiban, hogy élek.”

„Gyenge lábakon álló önbizalom. Hogy pszichológushoz ne rohanjak!”

„A tudatlanság néha áldás.”

„Szédületes alak. Szerintem nemzeti kinccsé kéne nyilvánítani a humorérzékét.”

„A szerelem néha szárnyakat ad. Máskor egy újabb zabszem az ember seggében.”

„Lóg egy deszkája, ha azt hiszi, nem teszek semmit.”

„Engem úgy neveltek, hogy bunkó legyek.”

„Ha nem lett volna füle, körbevigyorogta volna a fejét.”

„Ha létezne lélekplasztikai sebészet, Nathanielre ráfért volna egy műtét.”

„Az útviszonyokról elég annyi, hogy ha több kátyú lett volna, nem látszik az aszfalt.”

„Első programpont: elhinteni a zavar magvait az ellenség soraiban. Ártani nem árthat.”

„Homár tudja.”

„Akárki akármit mond, egy seggel nem lehet két lovat megülni. Maradjunk annyiban, hogy nekem kurvára nem megy.”

„Honnan a nyúlból álmodták, hogy ő volt a tettes?”

„Tudja a rák. És ha tudja, tartsa meg magának.”

„Mindenki menjen a bús halálba. Ámen.”

„Ki a tevének hiányzik egy újabb púp a hátára?”

„Illettek egymáshoz, mint bal fenék a jobbhoz.”

„Mindjárt úgy elvernek minket, hogy a takony menetet vág a nyakunkon.”

„Hát igen. Lucskos farmert nehezebb lehúzni, mint szívószálba rókázni.”

„Az élet mindig szemberöhögi az embert.”
„Szent kakadu!”

„Elmehet a zivatarosba.”

„Egyebek között az a baj a gerinctelen gennyládákkal, hogy mindenki mást gerinctelen gennyládának tartanak.”

„A múlt nem változik. Csak egyre hosszabb lesz.”

„Lassú víz partot mos, ám a talajkorrózió évezredek alatt sem rajzolja át jelentősen a térképet.”

„Valahogy mindig ott bukkan fel, ahol vastagon borítják a földet a hullák.”

„Csak és kizárólag azért kedvel, mert az a fixa ideája, hogy együtt több áldozatot szedhetünk, mint a bubópestis.”

„Ennek csak ő és Isten a megmondhatója. Ebben a sorrendben.”

„Valaki vegye fel az állam! A döbbenet – pontosítsunk: a sokk – a képemre volt írva. Általában udvariasan szoktam viselkedni, vagy ha nem, legalább épeszűen. De most... egyszerűen nem tehettem róla.”

„Csak álltam, mint szamár a hegyen, és próbáltam magamhoz térni.”

„Úgy nézett rám, mintha busmanul mondtam volna el a Miatyánkot.”

„Mi a kénköves margarétát akar?”

„Mire meg ki a játék? Isten szentséges slusszkulcsára kérlek, áruld el!”

„Én leszek a légy a levesében, ha belefulladok is. Ha jobban belegondolok, a belefulladásra elég jó esélyeim vannak.”

„Sosem értette, miért érzek együtt a szörnyetegekkel. Pedig a válasz pofonegyszerű. Mert finom lelkem szőrös legmélyén én is egy vagyok közülük.”

„Az empátia olyan luxus, amelyet nem mindig engedhet meg magának az ember.”

„Vannak még Isten ege alatt nálunk nagyobb vadállatok.”

„A pánik baromi egészségtelen dolog.”

„A halál az élet utolsó intim epizódja.”

„- Hol a híres temperamentumod?
- Talán benőtt a fejem lágya. - Ezen mind a ketten jót röhögtünk.”

„Az élet csak akkor bonyolult, ha azzá teszed magadnak.”

„Padlizsánom se volt, hogyan húzzam ki magunkat a trutyiból.”

„Előkaptam a vödrömet tele homokkal és jó mélyen belefúrtam a fejem. Így is lehet problémát kezelni.”

„Néztem, mint kismarha a nagymarhára.”

„A falnak megyek tőled, de akkor is akarlak.”

„Ilyenek az elméletek. Amíg csak elméletek, csudásan muzsikálnak, aztán a valóságban meg cseszheted.”

„Ismered a mondást a jószándékról. Felőlem aztán battyoghat a pokolba, de kíséretet ne akarjon magának.”

„Fel se tűnik senkinek, még ha vérszopó boszorkák sütögetnek is szalonnát a hátadon.”

„Én ugyan nem akarok rontani a helyzeten, elhiheted. Épp elég nagy már a szar.”

„Lehet, hogy megvédeni nem mindenkit tudtam, de bosszú nélkül nem maradt senki. A bosszúban elcseszett jó vagyok.”

„A halottak sose kelnek ki a sírból, mert a zombi akkor is dög, ha táncol.”

„Olyan, mintha a szemed láttára tépnék ki a szívedet, és áthajtatnának rajta egy csorda mamutot.”

„Egy férfi szívéhez a bordák közt vezet a legrövidebb út, egy jó tízcentis bökővel. Van, hogy elég 8 centi is, de én szeretek biztosra menni. Vicces, hogy a fallikus tárgyakból a hosszabb mindig jobb. Szóval, aki esküszik, hogy nem a méret a lényeg, az egyszerűen nem lát túl a kenőkéseken.”

„Vakarjunk minden bibit akkor, amikor már viszket.”

„Apám, maga aztán veszi, mitől tojnak a csigák!”

„A pestis szánkázzon végig a hátatokon. Mind a kettőtöknek.”

„Fekvő vámpírba nem rúgunk, ez alapelv. Meg fekvő senkibe se.”

„A távolba meredt, én meg kihasználtam az alkalmat, és megmustráltam mindent, hátha kisasolok valahol egy kósza dárdát. Ahol ennyi összevagdalt ember van, csak kell lennie valamilyen vágóeszköznek! Legalább egy csorba kardot vagy szuronyt adjon gyorsan alaki, hol egy cseszett kés, a picsába is? Kínzókamra kínzóeszközök nélkül? Hát hová jutott a világ?”

„Csatazaj moraja hallatszott valahonnan lentről. Egyrészt jó hír, mert érkezik a felmentősereg, másrészt viszont még valahol a halál valagán járnak, én meg itt vagyok egy szál magam összezárva egy vadállattal.”

„Inkább legyek tapló Anita Blake, mint udvarias hulla.”

„Azt mondják, a szerelem mindent legyőz. Akik ezt mondják, hazudnak.”

„- Még csak nem is ordibál! Pedig máskor negyed ilyen rossz hírnél is már lövöldözni kezdett – hallottam Jason hangját. Ránéztem, nagyon csúnyán.”

„Hogy stílusos legyek, azóta már karóval a szívében szagolja a vámpíribolyát.”

„- Nem hazudsz valami meggyőzően, ma petite.
- Hát ezt most kikérem magamnak. Nagyon is ügyesen hazudok.
- De nem nekem.
- Hülye vámpírokkal nem tárgyalok.”
„Gondoltam, nem tűnt fel neki, hogy épp csont pucéran mutogatja nekem a bájait, az alakváltók már csak ilyen született szatírok.”

„Olyan ártatlannak tűnt, mint egy ma született kisfiú. De csak megjátszotta. Nagy show volt az egész. Jason már évek óta maga mögött hagyta az ártatlanságát, több puncit fogott már, mint kilincset.”

„Még pont Caleb hiányzott nekem. Richard a fürdőmben, Caleb a konyhámban, köszönöm, Istenem, hogy megint belém rúgsz.”

Röviden ennyi. =D
Volt még kigyűjtve kb. két A4-es lapnyi, de azt most nem találom, úgyhogy most csak ennyi, de ha előkerül, azt is begépelem.

Addig is:
pusszantás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése